Kobrablog

• Új-Zéland a Föld jelentős szigetei közül az utolsó, ahol megjelent az ember. I.sz 1300 körül jelentek meg a polinéz kirajzás keretében a maorik, ennél csak a bő száz évvel később benépesült, de jóval kisebb Azori-szigetek büszkélkedhet rövidebb történelemmel, bár ott is vitatott, hogy nem lakták-e kihalt népek korábban. Az tény, hogy ha Budapestről átfúrnánk a Földet, valahol Új-Zélandtól kicsit keletre kötnénk ki a tengerben, tehát kevés ennél messzibb hely van Európából, és úgy általában mindenhonnan, a közelinek számító Sydneyből is több mint 2000 km az út.

• Marokkó nyugodtabb hely, mint Omán kivételével bármelyik általunk meglátogatott arab állam. A Maghreb domináns országaként üzletet is csinálnak abból, hogy a mérsékelt iszlámot oktató iskolákban külföldi fiatalokat tanítanak. A nyugalom és a mérsékeltség a király politikájának központi eleme, nemcsak természetesnek számít, hogy a nők többsége kendő nélkül jár az utcán, de utcán szoptató anyát is láttunk.

• A több mint 100 különböző etnikum (130 feletti különböző nyelvvel) együttélésének záloga a szuahéli nyelv kiemelése volt: habár csak egy elenyésző kisebbség (főleg Zanzibáron és környékén) használja anyanyelvként, közvetítő nyelvként a népesség többsége beszéli. Erre nagy szükség is van, a bantu és a nílus-szaharai nyelvcsaládba tartozó nyelveknek nagyjából annyi köze van egymáshoz, mint a magyarnak a kínaihoz.

• A közbiztonság legendásan rossz Dél-Afrikában, amire túlfejlett biztonsági iparág épül: előfordul, hogy egy bankautomatára négy fegyveres őr vigyáz. Nehéz megmondani, hogy valójában mekkora veszélyben van a turista, Fokvárosban éjszaka autózni félelmetes élmény, gyalogolni pedig valóban nem lehet nappal sem a legtöbb helyen. Először jártunk olyan országban, ahol örültünk, ha egy látnivalónál belépőt kellett fizetni, itt ez garantálja a biztonságot, láthatóan a helyi családok is szívesen fizetnek párszáz forintot, hogy piknikezhessenek egy őrzött botanikus kertben. A hotel teraszán külön pincér vigyáz az evőeszközökre, nehogy elvigyék a járókelők, akikből egyébként alig van, a minden városban széles járdák nappal is konganak az ürességtől. Ettől függetlenül kevés olyan jó helyen jártunk, mint Dél-Afrika, Fokváros pedig tényleg remek város. 

• Még soha nem jártunk olyan helyen, ahol az alma drágább, mint a mangó - nem mintha a mangó olcsó lenne, Tahitin elképesztően drága minden. Népszerű étel még az abiou és a star apple nevű lila gyümölcs. 

• Málta egy igazi közepes látnivaló: nem annyira unalmas, mint Ciprus, vannak tagadhatatlanul szép részei, de nem hagyott olyan mély nyomot, hogy ha ezt kihagytuk volna, sokkal kevesebbek lennénk. 

• Bár egy szűk délnyugati sávot leszámítva szinte semmi nem terem az országban, Omán a Bahamák mögött második a világon az egy főre jutó gyümölcsfogyasztásban. Az állam az ellátás biztosítása érdekében komoly összeggel támogatja az omániak külföldi termőföld vásárlásait. 

• Bangkok a dugók és a mozgólépcsők hazája. A közlekedési helyzet odáig fajult, hogy csúcsidőben már a robogósoknak sem tanácsos útnak indulni, ha nem akarnak órákat vesztegelni, a mozgólépcsők pedig a legváratlanabb helyeken bukkannak fel, a szokásos csomópontok és bevásárlóközpontok mellett néha a föld alatti WC-be is ilyen visz le. 

• Bár az őslakosok nyelvét csak az állam lakosságának 0,1%-a beszéli anyanyelvként, a települések és a közterületek nagyrészt hawaiiul vannak elnevezve. A nyelv mindössze 5 magánhangzót és 8 mássalhangzót ismer, ezért muszáj volt baromi hosszú szavakat alkotniuk, hogy megkülönböztessék egymástól a dolgokat. A hawaii ezzel még mindig simán lehagyja a Bougainville szigeten beszélt rotokas nyelvet, ami az 5 magánhangzó mellett 7 mássalhangzóval tudja le a beszédet – elég hosszú ideig lehet arrafelé társalogni az időjárásról.

• A cruise a legköltséghatékonyabb módja egy szigetekkel zsúfolt régió bejárásának. Alig kerül többe, mint egy hotel, és az étkezés és közlekedés is meg van oldva. Ennek megfelelően igen népszerű az amerikai középosztály körében. Megunni nehéz, a kikötők mindig változnak, a hajón pedig rengeteg dolgot lehet csinálni.

• Amikor az ember utazik, általában olyan helyekre jut el, amiknek a fénykora évtizedekkel vagy inkább évszázadokkal korábban volt. Abu Dhabi és főként Dubai (helyes magyar átirattal Adu Dzabi és Dubaj, ami szörnyen néz ki leírva) viszont épp most éli a fénykorát. Itt azt lehet megnézni, amint az új Taj Mahal vagy Notre Dame épül éppen, amit majd évszázadok múlva is csodálni fognak az emberek – már ha el nem önti az egészet az emelkedő tengervíz.

• Ukrajnába már bejutni sem egyszerű. Biztosan rengeteg ország van, ahol sokkal rosszabb a helyzet, de kifejezetten bosszantó perceket várni, amint a határellenőrzésnél az útlevélkép és az utazó azonosságát rettenetes alapossággal, szemrevételezéssel ellenőrzik, láthatóan élvezve az értetlen turisták látványát.

- Míg Florida nyugati partvidéke a mai napig megfelel az ötvenes évek óta élő képnek, azaz főleg kövér nyugdíjasok lakják, addig Miamit már rég nem a Scarface rosszarcú bűnözői határozzák meg. Bár a gyilkosságok még mindig másfélszer gyakoribbak az USA átlagánál, a többi bűncselekmény nem mutat kimagasló arányokat; egyes negyedeket természetesen még mindig tanácsos elkerülni.

-  Amelyik városban nincs érdemi mennyiségű víz vagy értékelhető domborzat, azt elég nehezen lehet szépnek nevezni. Nem kivétel ez alól München sem, azonban itt – Berlinnel ellentétben – még az épületek sem kötik le tartósan az ember figyelmét. Cserébe a városból árad a nyugalom, igen szellősen épített és kifejezetten élhető, a Monocle 2014-es listája például a 8. helyre sorolta a világon ez utóbbi tekintetében.

Következzen egy régen elkezdett cikk második fele. A címek ezúttal angolul olvashatóak, egyrészt mert nem mindegyiknek van magyar fordítása, másrészt pedig a sorozatokat úgyis mindenki angolul nézi.

12. Modern Family

Egy sorozat, ami klisék egymásra halmozásával mutatta meg, hogy egy jó sitcomot nem csak eredeti ötletekből, hanem egyszerűen jó poénokból is ki lehet hozni. A több szálon futó sorozatok leggyakoribb csapdájába sem sétáltak bele, hiszen a Modern Familyben mindhárom család egyformán vicces és érdekes, és bár kevés embernek lehet ez a kedvenc sitcomja, de egy biztos: még mindig Al Bundy a király.

Ajánlott epizód: S01E15 - My Funky Valentine

- Bár a listaállítás nem csak számomra kedves tevékenység, mégsem lehet olyan listát találni, amely konszenzust képviselne a városok népesség szerinti sorrendjében, mindenesetre a Wikipédia szerint Isztambul a világ harmadik legnagyobb városa. A várost átszelve érezhetőek a hatalmas méretek, Európa közelében ilyen mennyiségű embert tényleg nem lehet máshol találni.

Úgy gondolom, teljesen nyilvánvaló milyen fontosnak tartom az evolúció hatását az ember pszichéjére, mégis gyakran az ember személyes múltja, személyiségének fejlődése ugyanúgy elengedhetetlen szempont a viselkedésének megértéséhez. Az ember világról alkotott képében jelen van ő maga is, sőt nagyon konkrét elképzelései vannak saját mind külső, mind intellektuális tulajdonságairól. Ennek megfogalmazására az önkép tűnik a leginkább átfogó fogalomnak.

Teljesen megértem a cím elolvasása utáni meglepettséget, hiszen a legutóbbi cikkel még bőven a képzelt párkapcsolat elején jártunk. Ha jól emlékszem két éve írhattam a sorozat elejét és most úgy döntöttem azzal a feltételezéssel térek vissza, hogy időközben mindenki megtalálta az igazit. Remélhetőleg az általam interpretált és bemutatott kognitív programok ismerete inkább segítség, mint a kétely idegesítő belső kis hangja volt – a féltékenység ugyanis ilyen lesz!

Stockholm jó hely. Kifejezetten jó. Meglepő, de minőségi látnivalókban simán felveszi a versenyt a legnépszerűbb nyugat-európai városokkal is. De általánosságok helyett lássuk inkább az érdekességeket:

Kölcsön kaptam egy könyvet a minap egy kolléganőmtől az emberi kapcsolatok férfi-nő oldaláról. Konkrétan Allan és Barbara Pease “Miért hazudik a férfi? Miért sír a nő?” című könyvéről lesz tehát szó pár mondat eréig. Első ránézésre egy klasszik kamu életmód könyvnek tűnt, de a hátoldalán felsorolt kérdések arra utaltak, hogy ebből az egészből még valami értelmes is kisülhet. Átnyálazva a fejezetcímeket és beleolvasva a könyvbe a kiterjesztett első benyomásom, hogy valós pszichológiai jelenségeket fogalmaz meg pongyolán – a született feleségek számára is érthető módon, de legalább vidám, humoros stílusban. Továbbá egy remek marketing trükk, hogy a fejezetek tele vannak úgynevezett esettanulmányokkal, magyarul kis történetekkel konkrét párkapcsolatokból. Egyrészt tudva levő, hogy ezt hogy imádják a nők, másrészt legalább érdekes, de legalábbis figyelemfelkeltő példákkal mutatják be mondanivalójukat a szerzők az olvasóknak, akik vélhetően az általag IQ normális eltérésének negatív oldalán helyezkednek el.

Ha bárkinek legyőzhetetlen késztetése van, hogy pihenésképp a Múzeum körút külföldi verziójának városában pihenjen, az ő úti célja kétség kívül: Párizs, a szex, szabadság, croissant és bölcsészek városa. A kérdés már csupán, hogy mennyi is az az annyi, avagy létezik-e Budget Párizs?! A cikk léte már önmagában igazolja a feltevéseket, hogy valóban meg lehet úszni egy francia kiruccanást olcsón. Ehhez a szokásos dolgokra van szükség: Ryanair, Hostelworld és vasakarat, azaz a budai háttér legyőzése.

Dublin után rengeteg aggályom volt egy költségkímélő londoni utazással kapcsolatban. Szerencsére viszont kellemesen kellett csalódnom, habár sajnos csak a pénzügyeket illetően. A turista tömeg és az időjárás is rosszabb volt, mint vártam. Ez persze ne tartson vissza senkit abban, hogy ellátogasson a 18 és 25 év közötti lányok (talán csak divatból) kedvenc városába.

Ezt a két szót nagyon nehezen tudtam egymás mellé írni, miután összeszámoltam mennyi pénzt is költöttem el ott pár nap alatt. Talán a pénz az egyik tényező, ami miatt Írország fővárosa nem a leggyakoribb úti célok egyike a magyar utazóközönség számára. Lehet nem annyira menő mint London és Párizs, vagy nem olyan meleg mint Róma és Madrid, de az ég ott is kék, a fű ott is zöld egyedül a sör fekete!

Akárki akármit mond a nőkről alkotott első benyomásról, hazudik ha nem az arcot tartja a legfontosabbnak. Hiszen az arc az, ami végső soron az arcunkban van. Persze kiváló ha egy nőnek jó az alakja, hiszen látjuk, hogy vagy van ideje és ereje sportolni vagy szerencsés géneket örökölt, amik megfelelő zsírlerakódást eredményeztek. Ennek következtében talán még a mellei is szépek, mely biztosít minket arról, hogy esetleges utódainkat megfelelően tudja majd táplálni.

Mindemellett valószínű, hogy szép feneke van és kecses lábai, remélhetjük tehát, hogy hatékonyan tudott volna az őskorban vadállatok ellen menekülni. Lehet, hogy ma ez a képesség már csak a tömegközlekedés esetében hasznos, a férfiaknak még mindig imponál.

Mégsem választhatunk párt kizárólag a testi tulajdonságai miatt, illetve nem hagyhatjuk ki az emberi test párválasztásban legfontosabb részét: az arcot. Amikor az objektív szépségről beszéltem korábban, nem került szóba, ezt az igen fontos részt a következőkben pótolom be.

A kaméleon gyönyörű állat, az adaptáció nagymestere, amely képes színét megváltoztatva tökéletesen idomulni környezetéhez. Eleganciájával és rátermettségével elkápráztatja csodálóit, hihetetlen képességeit titkos irigyei is magukénak akarják.

2011 a kaméleon éve volt.

A kobra éve óta nem történt akkora változás a világban, mint amilyet a 2011-es év hozott. Míg korábban a jól megszokott kisközösségben kellett jól teljesíteni a sikerhez, ehhez most a legváltozatosabb munkahelyi környezetek adódtak hozzá. A munkahelyeknek ráadásul megvan az a hátránya, hogy az ott dolgozók a legritkább esetben alkotnak összetartó közösséget, sokkal gyakoribb az, hogy más-más pozícióban lévő, más-más rigolyákkal rendelkező munkatársak határozzák meg a mindennapokat.

Ezek az egyébként nem kifejezetten kellemes körülmények azonban nem törték kedvünket: megtanultunk kaméleonként viselkedni. A kaméleon-lét legfontosabb eleme, hogy a személyiség egyes alapvető vonásait háttérbe szorítva viselkedjen az ember huzamosabb ideig. Aki erre nem képes, az nem lesz hosszabb távon sikeres, a sikertelen ember pedig boldogtalan is lesz, tehát aki nem akar 50 éves korában vécét pucolni, annak a kaméleon útja az egyetlen járható út.

A kaméleon sokak számára visszatetsző magatartást tanúsít: nemcsak színe váltásával igazodik tökéletesen környezetéhez, de nyelvének jól irányzott csapásával megszerzi azt, amit akar. Ne becsüljük le a kaméleon ezen képességet! A színváltás a kaméleonnál valójában egy eszköz, amit gátlástalanul felhasznál, hogy bármit el tudjon érni. Az okos kaméleon nem kel birokra a nála nagyobb állatokkal, inkább a háttérből irányítja őket. Jól tudja, hogy az ostoba bikák és érzékeny elefántok mind-mind híján vannak a kaméleon legfőbb erényének: képtelenek arra, hogy uralják és irányítsák a szituációt.

Ne részegedjünk azonban meg az év sikereitől! Bizony a kaméleon éve is hagyott kívánnivalót maga után. A rég aktuális vérfrissítés csak részben történt meg, és sokkal kevesebb közös többnapos programot szerveztünk, mint az ideális lett volna. Tűzzünk hát ki minimálisan elérendő célként magunk elé egy tavaszi londoni, egy nyári balatoni és egy őszi – később meghatározandó célú – közös utazást!

A kaméleonoknak egyet sosem szabad elfeledniük: mindig lehet magukon tökéletesíteni, fejleszteni, hogy elérjék a hőn áhított a célt: szuperkamélonná váljanak. Álljon itt végezetül egy videó a nagy példaképről: