- Marokkó nyugodtabb hely, mint Omán kivételével bármelyik általunk meglátogatott arab állam. A Maghreb domináns országaként üzletet is csinálnak abból, hogy a mérsékelt iszlámot oktató iskolákban külföldi fiatalokat tanítanak. A nyugalom és a mérsékeltség a király politikájának központi eleme, nemcsak természetesnek számít, hogy a nők többsége kendő nélkül jár az utcán, de utcán szoptató anyát is láttunk.
- A teljes békének két akadálya van: az egyik Nyugat-Szahara, ami miatt még az Afrikai Uniót is elhagyták néhány évtizedre, és negyven éve próbálják sikertelenül az országukhoz csatolni. A szinte teljesen lakatlan terület azért kell ennyire nekik, mert a világ foszfát készletének kétharmada itt található. A másik problémás téma Ceuta és Melilla enklávéi, amik marokkói területbe ékelődve spanyol uralom alatt állnak, és igen kellemetlen jelenetek zajlanak itt.
- A marokkóiak már kinézetre eltérnek az arab világban megszokottól: a népesség nagyrészt berber származék, amitől a legtöbben Kadhafi vonásait viselik magukon. A helyiek imádnak bosszankodni, erre pedig a legjobb alkalom az autóvezetés, persze az állandó méltatlankodásnak nagyobb a füstje, mint a lángja. Gyalogolni olyan tempóban szeretnek, hogy olimpián indulhatnának, nem lehet meglepődni El Guerrouj sikerein. A kezük már kevésbé gyorsan jár, egy órát legalább várni kell bármilyen étteremben egy ételre.
- Meglepő módon egy pörgős nagyváros képét mutatja Marrakesh, tele éttermekkel és üzletekkel. A város afrikai mércével mérve kifejezetten élhető hely, bár van még hová fejlődni: a belvárosban, a Medinában rettentő zavaró a rengeteg, sikátorokban közlekedő robogó, viszont maga a város kifejezetten tiszta.
- Marrakesh környékén mindent az itteni vörös kőből építenek, ami különleges hangulatot ad a városnak, innen jön a „vörös város” megnevezés is. Ebből emelik a riádokat is, a tradicionális stílusú, nagy belső kertes épületeket. Akik pedig igazán komolyan veszik az életet, rögtön két belső kertet is építenek, az egyiket arab, a másikat nemzetközi stílusban, ennek megfelelő növényekkel teleültetve. A nemzetközi részeken igen népszerűek az ausztrál növények a hasonló klíma miatt, ennyi eukaliptuszt nem sok helyen lehet látni.
- Az épületek sokszor elhanyagoltak, a kapukra viszont nagyon odafigyelnek, amikből remek fotógyűjteményt lehet összerakni, és a helyi kultúrának is fontos részei.
- A mezőgazdaság sivatag széli városhoz képest meglepően erős: a szokásos oliva, datolya, méz mellett annyi kapribogyót és quinoát termelnek, hogy egy palo altói algoritmus tervező is megnyalná a szája szélét. A helyi narancsot pedig Marrakesh belvárosában is meg lehet tekinteni, a főbb utak mellett roskadoznak a szabályos formára nyírt fák a termés alatt. A Rif-hegységben pedig marihuánát termesztenek, az európai hasis 80%-a innen származik.
- A gyümölcsöknél csak a parkokat szeretik jobban a marokkóiak: a környezettudatosságra büszke nyugat-európai városok nagy része elbújhat Marrakesh mögött, hatalmas és tökéletes rendben tartott zöldfelületek tarkítják a várost, még oliva liget is megtekinthető igen központi helyen.
- Marrakesh sokat köszönhet a posztimperialista francia gazdagoknak; nagy divat a hírességek körében nyaralót fenntartani itt, ami – a pár órás repülőút és az egész évben kellemes klíma mellett - a lehető legjobb reklám a vidéknek. Az angoltudásnak viszont nem tesz jót a mai napig erős francia befolyás: a főutcán sem könnyű olyan pincért találni, aki képes angolra fordítani egy étlapot.
- Amikor egy marokkói étteremben akar enni, a legritkább esetben vágyik helyi ételre, ezért inkább a külföldi éttermek szaporodtak el, ha azonban mindenképpen helyi módon szeretne enni az ember, akkor a hideg és meleg mezzék után tagine-t (lehetőleg bárányból elkészítve) kell fogyasztani. A szintén innen származó kuszkuszt a legtöbb helyen furcsa módon csak pénteken készítik el. Az ételek mellé szinte kötelező a marokkói menta tea, ami igazából baromi erős zöldtea mentalevelekkel, és tele van teinnel.
- A marrakeshiek nemcsak öltözködésben adnak magukra, a város zsúfolva van barber shopokkal, amik sikeresen lovagolták meg a muszlim szakállviselési divat és a hipszterség találkozását.
- Szegény berber oroszlán hiába igen népszerű a mai napig, sanyarú sorsra jutott: a 60-as évekre teljesen kiirtották, 2017-ben pedig az önálló alfajok sorából is törölték, ugyanis genetikailag megegyezett a többi afrikai oroszlánnak. Ennek ellenére rengeteg oroszlános szimbólumot látni, a fociválogatott is büszkén viseli a „Atlasz oroszlánjai” megnevezést.
Látnivalók:
- Medina: hatalmas belváros, jelentős része egybefüggő piac, zajos és tömött, tele sikátorral, de a vártnál kevésbé sokkoló, viszonylag rend van. Központi tere a Jemaa el-Fnaa, vásárolni pedig bőven lehet, ha valakinek erre van ingere.
- Jardin Majorelle: a belvárostól pár perc sétányira felhúzott nagy botanikuskert, egy igazi városi dzsungel, remek látnivaló.
- Jardin Secret: tradicionális riád a belváros közepén, oázisként is szolgál a megfáradt turistáknak.
- Palacio de Bahia: ki lehetne nevezni a világ instaközpontjának, annyi geometriai formát használtak, hálás fotóhelyszín, egyébként kifejezetten érdekes épületegyüttes.
- Gueliz: divatos negyed, itt érdemes megszállni, rengeteg étterem és szórakozási lehetőség, még értékelhető koktélbár is van (Barométre).
