Kobrablog

• Amikor az ember utazik, általában olyan helyekre jut el, amiknek a fénykora évtizedekkel vagy inkább évszázadokkal korábban volt. Abu Dhabi és főként Dubai (helyes magyar átirattal Adu Dzabi és Dubaj, ami szörnyen néz ki leírva) viszont épp most éli a fénykorát. Itt azt lehet megnézni, amint az új Taj Mahal vagy Notre Dame épül éppen, amit majd évszázadok múlva is csodálni fognak az emberek – már ha el nem önti az egészet az emelkedő tengervíz.

• A személyi kultusz Dubaiban is erős, Abu Dhabiban pedig alig lehet olyan nagyobb épületet találni, ahol ne figyelne a három főnök – az Emirátusokat alapító Jafar-hasonmás Zayed sejk, az ő fia és egyben Abu Dhabi jelenlegi emírje, Zayed kalifa, valamint Dubai emírje, Mohammed sejk. Szerénykedésre senki se számítson, a diktátorok nemcsak felhőkarcolókról néznek a pórnépre, de a legtöbb közterületet is róluk nevezték el, így a legfontosabb főút, repülőtér, kikötő, park és mecset mind a vezetők nagyszerűségét sugározza. A dubai emír emellett (állítólag) elismert költő és lovassportban is díjakat szokott nyerni. Szerencse, hogy Playboy nincsen, elég hülyén néznének ki az emírek a címlapon.

• A határokat nem úgy kell elképzelni, mint Európában: az Emirátusok és fő szövetségesük, Szaúd Arábia között a mai napig nincsen kijelölt határ, amit a térképeken látunk, azt csak tippelik a kartográfusok. Ománnal pedig enklávék tömegével próbálták a tényleges helyzethez igazítani a határokat, de a helyzet különösebben nem zavar senkit.

• Az építkezést mint nemzeti sportot Dubaiban komolyan veszik: egyszerre megszámlálhatatlan felhőkarcoló épül, aminek jelentős részét a dubai emír cége, a világ egyetlen marihuána logós állami vállalata, az Emaar építi, természetesen éjjel-nappal, ami egy jellegzetesen morajló háttérzajt ad a városnak.

• Dubaiban a tengerpartot tartják a legnagyobb értéknek, ezért építenek a meglévő mellé még két pálmát. A terv az, hogy összesen 520 km(!) mesterséges partszakaszt építenek.

• A tájékozódás megnehezítése végett nemcsak házszámok nem léteznek az Emirátusokban, de a taxisofőrök hírből sem ismerik a GPS-t, és az országba érkezve egyből dolgozni kezdenek, emiatt gyakran a turistától kérnek útbaigazítást.

• Az utak hatalmasak, a dubai főút, ami kettészeli a várost, kétszer hét sávos, ennek ellenére délután 4 és este 8 között folyamatosak a dugók. Az európai szemmel felfoghatatlan méretű autópályákon az automatikus sebességmérés sem elég, minden figyelmeztetés nélkül fekvőrendőröket helyeznek el, hátha nem veszi észre valaki. Ezt persze a helyiek már megszokhatták, hiszen a fekvőrendőrök már a hoteleken belül is megszokottak.

• Az ország jóléte kisebb részben köszönhető az olajnak (Dubaiban jelenleg a bevételek 5%-a származik olajból), ennél nagyobb szerepe van a fejlett infrastruktúrának és a kedvező adórendszernek. Minden szektornak megvan a saját városrésze, ahol alig kell adót fizetni, ezért külön internet, média, tudományos negyedek jöttek létre, így legalább a tárgyalásokra sem kell sokat utazni.

• A környezetre a mértéktelen locsolás jelenti a legnagyobb veszélyt, a Dubait Abu Dhabival összekötő autópálya mentén 130 km hosszan zöldellnek a növények. A vizet a tengervíz lepárlásával állítják elő, az ehhez szükséges olaj meg szinte ingyen van, ezért nem nagyon takarékoskodnak. A Dubai emír nemrég felkarolta a zöld energiát, úgyhogy ebben a témában hamarosan változás várható.

• Amellett, hogy Abu Dhabi jóval emberibb léptékű, mint Dubai, tehát kevesebb a felhőkarcoló, és valamivel kisebbek a dugók, a legszembetűnőbb különbség, hogy a helyiek is dolgoznak, egyesek még taxizásra is vetemednek. A lámpák viszont szörnyű lassan váltanak, három percet állni egy pirosnál nem számít kirívónak.

• Bár az épületek fantasztikusak, a kivitelezési minőség nagyon gyenge, láthatóan csak a gyorsaság számít. A higiéniára sem adnak sokat, a sarkokat például kifejezetten nem szeretik takarítani az indiai és pakisztáni vendégmunkások.

• Nem tartom magamat kezdőnek a témában, de az arabokhoz képest szégyenben maradtam: annyi édességet tudnak megenni, hogy azt nézni is fáj. Tény, hogy a tradicionális viselet nemcsak homokviharban praktikus, hanem a hasat is elrejti, de a helyiek annyira kövérek, amin már semmilyen öltözet nem segít.

• Az Emirátusokban két végéről égetik a gyertyát: az édesség és a kurvák mellett szinte mindenki dohányzik, a dohánytermékek nagyon olcsók, köszönhetően a jövedéki adó hiányának. Alkoholt viszont csak a szállodák árulhatnak, emiatt a legtöbb jó éttermet hotelekbe építették. A lakosoknak (a külföldieket is ideértve) külön engedély kell, hogy otthon alkoholt tarthassanak.

• Minden WC kötelező tartozéka a seggzuhany, ami nehezen passzol a sugallni kívánt luxushoz. A helyiek használjak is rendszeresen, aminek következtében a drága márvánnyal kirakott WC-kből folyik ki alul a koszos víz.

• Az eltúlzott mennyiségű pénz, ami Dubaiban összpontosul, olyan túlkapásokhoz vezetett, mint egy kisebb Tesco méretű biodinamika bolt, az egymás mellé épített két Empire State Building utánzat, vagy a modern művészeti alkotásnak is felfogható metrómegállók. A felüljárókat pedig dór oszlopok tartják, természetesen a sivatagos külvárosban is.

• Az Emirátusok az álszentség Mekkája: a prostitúció fővárosában a nyilvános vonzalom kifejezése szigorúan tilos, ezért börtönbe is zárhatják a külföldit, és valóban előszeretettel figyelmeztetnek az erkölcscsőszök a szabályaikra. Az persze senkit nem zavar, hogy még a legkonzervatívabbnak mondott Abu Dhabiban is nemzetiség szerint külön utcája van a filippínó, ukrán és egyéb kurváknak. A nyilvános WC-kbe pedig legalább 20 métert kell gyalogolni, nehogy összetalálkozzanak a nők és férfiak, és valami erkölcstelen tettet kövessenek el. A WC-ben viszont mindenhol van férfiak számára fenntartott pelenkázó helyiség.

• Az íves dolgok nagyon népszerűek, nem csak az épületeket csavarják meg, ahol csak lehet, de a (mesterséges) tengerpartok is hullámokat mintáznak, ami remek hangulatot áraszt.

• A legnagyobb félelmemre sikeresen rácáfoltak: tényleg alaposan kell ahhoz keresgélni, hogy giccset találjon az ember, szinte minden visszafogott, és általában sikerült ízléssel kombinálni a tradicionális arab és a modern formákat.

 Dubai látnivalók:

• Burj Khalifa: kívülről nézve akkora, mint egy hegy, ahova síelni megy az ember, fentről meg olyan a kilátás, mint egy repülőből. Kevés helyen lehet olyan jól Monthy Pythont idézni, mint a tetején.

• Burj Al Arab: szép épület, de napközben semmi különös, mellette van nyilvános strand, de éttermek (még) nincsenek. Este viszont gyönyörű a színváltós kivilágításban.

• Plázák: úgy jöttem ide, hogy a leghíresebb Dubai Mallt valahogy csak túlélem, a végén pedig kifejezetten sajnáltam, hogy nem mindegyikre jutott idő, annyira érdekesek és változatosak. A grandiózusság itt is mellbevágó, az óriási akváriumról és a sivatag közepén épített (kifejezetten hangulatos) sípályáról nem is beszélve.

• Szökőkút: a Burj Khalifa és a Dubai Mall közötti szökőkút vezet Tripadvisoron a legjobb dubai látnivalók között – maradjunk annyiban, hogy azt az 5 percet megéri eltölteni, de ez mégiscsak egy zenélő szökőkút, semmi több, ráadásul egyedül itt tudott akkora tömeg összeverődni, ami már zavaró. A Business Bay közepén fekvő tó és a környező felhőkarcolók egyébként érdekesek.

• Óváros: Egy órát el lehet itt tölteni, abra hajóval érdemes átmenni a folyó túloldalára, de azért nem ez a fő látnivaló. Aki brit protektorátus életérzésre vágyik, annak biztosan ez lesz a kedvence.

• Marina: Az egyik legjobb látnivaló, mesterségesen bevezették a tengert egy km-rel beljebb, és engedték szabadon szárnyalni az építészek fantáziáját. Remek vacsorázó- és sétálóhely, órákig lehet bámulni a felhőkarcolókat és lagúnákat. Strandolni is itt érdemes.

 Abu Dhabi látnivalók:

• Emirates Palace: mindenképpen le kell menni egy emeletet a beltéri pálmafákat megnézni, egyébként szép-szép, de azért nem több, mint egy fényűző szálloda. Érdemes felmenni a szemben lévő Etihad torony tetején lévő kávézóba, és megnézni a kilátást.

• Zayed mecset: gyönyörű mecset, csak ezért megéri átjönni Abu Dhabiba, már a külső kerengő rész is lenyűgöző, és akkor a java még hátravan, a világ legnagyobb perzsaszőnyegével felturbózott belső rész a pénisz alakú csillárokkal.

• Corniche: kevés olyan jó hely van egy reggeli futáshoz, mint ez a 6 km hosszú tengerparti sétány. 

• Sivatagi túra: mindkét városból elég sok szolgáltató kínál sivatagi túrát, érdemes Grouponon venni, olyat kell keresni, ami fix áron adja a homokrallyt, vacsorát, sandboardot, vízipipát és tevegelést. Remek program, a végtelen sivatag önmagában is megérne egy estét, csak nem szabad azt az amatőr hibát elkövetni, hogy valaki indulás előtt megebédel.