- Ukrajnába már bejutni sem egyszerű. Biztosan rengeteg ország van, ahol sokkal rosszabb a helyzet, de kifejezetten bosszantó perceket várni, amint a határellenőrzésnél az útlevélkép és az utazó azonosságát rettenetes alapossággal, szemrevételezéssel ellenőrzik, láthatóan élvezve az értetlen turisták látványát.
- Kijev rettentően hasonlít a rendszerváltás kori Budapestre: mintha a város megrekedt volna a kései szocializmus idejében. Az elmúlt 15 év átsuhant a város felett, ami nosztalgiázáshoz remek terep, de valahol szomorú látvány. A burkolatok gyermekkorunk Vörösmarty teréről ismerősek, a belváros néhány utcáján kívül pedig az az ember érzése, hogy Budapestnek a Hungária körúton kívüli barnaövezeti részére tévedt.
- A modern városépítészet hiánya azért is különösen fájó, mert a dombokkal tagolt város egyébként remek adottságokkal rendelkezik, az európai szinten is kiemelkedő arányú zöldterületek pedig élhetővé tennék a várost.
- A fákon kívül a legfontosabb alapanyag a beton: rendes szovjet városhoz méltóan amit csak lehetett, azt gondolkodás nélkül lebetonoztak, és láthatóan nem szeretnének a jól bevált módszeren változtatni.
- Az autókhoz fűződő viszony is a maffiák uralta 90-es éveket idézi. Minél nagyobb az autó, annál jobb, és parkolni kizárólag teljesen szabálytalanul, a diszkóhoz legközelebbi helyen, minden gátlás nélkül a gyalogosok közé hajtva szabad csak.
- Két foglalkozás űzői élhetnek igazán jól: az utcai kávéárusok, akikből tényleg minden sarkon van legalább egy, valamint a kapuaranyozók, mert egy lepukkant ház is inkább költ aranyozott bejáratra, mint egy rendes tatarozásra.
- Az arany máshol is dominál: a legtöbb látnivaló a Kijevi Rusz fénykorában, a 11. században épült keleti stílusú templom, aminek a lehető legnagyobb felületét igyekeztek kívül-belül arannyal bevonni. Az ősi templomokban mindig van néhány ortodox szent, akiknek a sírját nem túl higiénikus módon sorban csókolgatják a helyi nyugdíjasok. Legalább utána szépen letörlik a megcsókolt helyet egy vászonzsebkendővel.
- A földalatti építészet is figyelemre méltó: a kiterjedt aluljáró-rendszerekben komplett bevásárlóközpontok működnek. A metróba legalább 5 percig tart lejutni, mert részben a domborzati viszonyok miatt, részben atomtámadástól tartva nagyon mélyre fúrták az alagutakat; az Arsenalna állomás világrekordot jelentő 105,5 méter mélyen van. A legtöbb megálló eléréséhez át kell szállni a mozgólépcsők között, úgyhogy csak tényleg hosszú utazás esetén érdemes megtenni a föld alá vezető utat.
- Az állandó dugók mellett a turistának fájó pont a piszoárok teljes mellőzése. Az elején igen zavaró az is, hogy a földszintet hívják 1. emeletnek.
- Az egész városban támad a csicsa, a sárga-babakék zászlót előszeretettel rakják rá minden termékre, lehetőség szerint egy kis aranyozással feldobva az összhatást.
- A boltok piarészlege egészen lenyűgöző, legalább az üzlet negyedét megtöltik a különböző alkoholos italokkal, ennek jellemzően a fele vodka, amiből márkásat már 500 forintnyi hrivnyáért árulnak.
- Minden boltban kaphatóak szintén nagyon olcsón a jelenlegi elnök, Porosenko csokimárkája, a Roshen termékei, legalább 30 féle ízben.
- Nem meglepő módon a szépségipar adja a hirdetések legnagyobb szeletét, Ukrajnában mindenki szebbnek és fiatalabbnak akar kinézni, lehetőség szerint krémek vagy műtétek által.
- Az ország keleti felén zajló háborúból Kijevben annyit lehet érezni, hogy rengeteg kiskatona mászkál az utcákon, vélhetően aktuális eltávozásukat töltve. Ezen felül a Maidanon van egy érdekes fotókiállítás a háború történéseiről, de egyébként rendes kerékvágásban zajlik az élet.
- A II. világháború még mindig nagy sztár: láthatóan szívesen emlékeznek a németek és társaik felett aratott győzelemre, a legkülönbözőbb helyeken raknak ki régi tankokat és szobrokat, nehogy feledésbe merüljön a Nagy Honvédő Háború.
- Lehet, hogy a világháború emlékére nem nyúlnak az utakhoz, de a városon kívül szörnyű az infrastruktúra, és Kijev belvárosában is bőven olyanok az utak, amik indokolják a hatalmas terepjárók használatát.
- A gasztroforradalom Kijevet is elérte, rengeteg jó (és magyar árakhoz képest olcsó) hely közül lehet a belvárosban válogatni. A pincérek jellemzően beszélnek angolul, és igen készségesek. Látogatásunkkor az eper volt a domináns alapanyag, volt olyan étterem, ami külön étlapot szentelt az epres ételeknek.
- Az éjszakai élet Kijev legerősebb vonzereje, az éttermek és pubok éjjelig nyitva tartanak, nem beszélve a számtalan zenés helyről, ahol igen olcsón lehet színvonalas zenére bulizni.
Látnivalók:
- Csernobil: messze a legérdekesebb látnivaló, a világ egyik legbizarrabb helye, csak ezért megéri elmenni Kijevbe. A 30 km-es övezeten belül alig tartatnak be bármilyen szabályt; bár csak szervezett túra keretében lehet belépni, utána lényegében azt csinál az ember, amit szeretne. Az elhagyatott települések, a szabadon bejárható épületek, ahonnan a lakók mindent hátrahagyva menekültek, a soha nem használt vidámpark felérnek egy Walking Dead résszel. Meg lehet nézni a világ legnagyobb betonépítményét, amit a szarkofágra terveznek tartós szigetelésként ráhúzni, valamint egy emberi ésszel felfoghatatlan méretű, évtizedek óta használaton kívüli radarállomást a hozzá tartozó több mint 1 km hosszú kiszolgáló épülettel. A sugárzás – már amennyire lehet hinni a hivatalos adatoknak – egy Kijev-Toronto repülőút terhelésével ér fel, és a vezetőnél mindig van Geiger-Müller-számláló. A legnagyobb megpróbáltatás a szörnyű utakon eljutni a zónáig, valamint kerülgetni a szétszóródott üvegdarabokat.
- Templomok: a Szófia székesegyház, a Pecserszka Lavra és még számolatlan kisebb jelentőségű templomból az első kettőt ajánlott megnézni, hatalmas durranásra nem érdemes számítani, a kilátás a tornyokból szép.
- Rodina Mat és környéke: hatalmas szovjet betonszobrok, amik közül szó szerint kiemelkedik az Anyaföld 102 méteres szobra, kellemes sétaúton lehet végignézni.
- Belváros: A Khreshchatyk utcától a Maidan térig érdemes elsétálni, majd megnézni a Kiméra Házat. Sok monumentális és megdöbbentő ház és szobor uralja a belváros hangulatát.
