- Bár a listaállítás nem csak számomra kedves tevékenység, mégsem lehet olyan listát találni, amely konszenzust képviselne a városok népesség szerinti sorrendjében, mindenesetre a Wikipédia szerint Isztambul a világ harmadik legnagyobb városa. A várost átszelve érezhetőek a hatalmas méretek, Európa közelében ilyen mennyiségű embert tényleg nem lehet máshol találni.
- Érthetetlen módon Isztambulban brutálisan zsúfolt negyedek és érintetlen területek, főként erdők váltogatják egymást. Ennek köszönhetően a város területe ötszöröse a rangsorban előtte álló Lagosnak. A zöld területeket ráadásul láthatóan nem is használják a lakók, ellenben birkák bőszen legelésznek a két túlépített városrész között.
- A fentiektől nem függetlenül a felhőkarcolók szépen elszórtan találhatóak a város különböző részein, az ázsiai és az európai részen egyaránt, gyakran hatalmas üres területek szomszédságában. Lehet persze, hogy a befektetők (vagy a várostervezők) már elszabaduló ingatlanárakra készülnek, de a gazdasági racionalitásnak ez az elrendezés erősen ellentmond.
- Az isztambuli épületek közül a mecsetek és a felhőkarcolók érdekesek és kreatívak, a többi építmény azonban teljesen funkcionális: nemcsak nincsen egységes építészeti stílusuk, de szép épületet is erősen keresgélni kell közöttük. Emiatt a város önmagában nem szép, a látogatónak fel kell készülnie arra, hogy bár van bőven látnivaló, és a látkép is rendben van, de ez nem egy sétálgatós – városban gyönyörködős hely.
- Az első perctől szembeszökő az igen fejlett virágkultúra. Az áprilisi időpont is minden bizonnyal sokat dobott az összképen, de az tény, hogy a törökök az összes elképzelhető helyre virágokat ültetnek, lehetőleg hullámos vagy átlós formában, de nagy kedvenc a tulipán alak is (lehetőleg tulipánokból természetesen). Elképzelni is nehéz, hogy mennyi állami alkalmazott dolgozhat például az autópályák melletti rézsűkbe szünet nélkül ültetett, elképesztő mennyiségű és ápoltságú virág gondozásán. Az egyetlen, központi elhelyezkedésű, nem katonás rendben tartott terület a Gezi park – lehet, nem véletlen, hogy az egyetlen szabados hangulatú terület bevásárlóközpontosítására irányuló kísérletek jelentették a szikrát a tavalyi tömeges tiltakozásokhoz.
- A virágoknál csak a teakultúra meghatározóbb a törököknél: mindenhol mindenki török teát iszik jellegzetes, tulipán alakú poharakból. Még az építkezési munkások is szamovárt visznek magukkal a rekesz Borsodi helyett, és a munkaközi szünetben nagy kedvvel fogyasztják teájukat.
- A helyiek fantasztikus sebességgel adják át a helyüket az időseknek a tömegközlekedési eszközökön. Ezt a sebességet csak az haladja meg, amikor megürült ülőhelyet látnak; a távozó utas még félig a székén ül, amikor a szemfüles utódja már elfoglalta az ülés másik felét.
- A külvárosok tömegközlekedéséről nem tudok beszámolni, a belvárosban azonban minden zökkenőmentesen megy: az infrastruktúra évtizedekkel jár a budapesti előtt, a londoni mintára kialakított feltöltőkártyás és beléptető kapus rendszer pedig itthon a vágyálom kategóriájába tartozik. Azért persze nem járnánk keleten, ha nem lennének a járművek tisztességesen zsúfoltak és emberszagúak.
- Az isztambuli turisták közül meglepő módon nem az európaiak, hanem a különböző muszlim (jellemzően arab) országokból érkezettek dominálnak, akiket láthatóan nem akadályoz meg a nemrég született csecsemő a turistáskodásban: a látványosságok közelében százszámra tolják a babakocsikat a szülők, többnyire persze a feleségek.
- Abszolút nem reprezentatív, megtekintésen alapuló felmérésem szerint a nőknek kicsivel kevesebb, mint fele hord fejkendőt. Ez nagy szám egy olyan ország viszonylag szabadelvű fővárosában, ahol kevesebb, mint fél éve lehet közintézményekben hidzsábot hordani a dolgozóknak.
- Bár bizonyára erős az összefüggés a közlekedési lámpák tisztelete és az ország kultúrája között, az ostobán beállított, hatalmas ráhagyással működő lámpák biztosan nem segítenek abban, hogy az emberek ne a pirosban rohangáljanak át a forgalmas utakon.
- Törökország a világ azon kevés helye közé tartozik, ahol érezhetően szimpatizálnak a magyarokkal, sőt, leginkább egy olyan távoli rokonként tekintenek rájuk, akik cikinek érzik őket, és ezért fordultak a finnugor rokonság irányába.
- Várakozásaimmal ellentétben alig láttam Atatürkhöz köthető dolgokat, a Taksim téren álló Köztársasági Emlékművön (amit szerény módon maga Atatürk épített önnön tiszteletére) kívül keresve is alig lehetett nyomát találni – vélhetően erős összefüggésben az Erdogan-féle, az atatürki Törökországot alapjaiban megkérdőjelező kormányzattal.
- Törökország ugyan régóta európai uniós tagállam szeretne lenni, és büszkék is a nyugatosságukra, de Isztambul szinte mindenben megfelel a Közel-Keletről kialakult sztereotípiáknak. Különösen zavaró, hogy úton-útfélen le akarják húzni a turistát egy-kétszáz forintnyi lírával: ez még pont nem az az összeg, amiből hatalmas balhé kerekedne, de mégis sokat ront az ember közérzetén.
- Elképzeléseimmel ellentétben a törökök egyáltalán nem szépek, a nők igénytelenül öltözködnek, és úgy általában lerí róluk, hogy nem adnak magukra. Ez sajnos nem akadályozza meg őket, hogy borzasztóan erősen sminkeljék magukat.
- Az eddigi legrosszabb szövegű tukmálóval Isztambulban találkoztam: nem tudom, hogy miben bízik az, aki bárkit is azzal a szöveggel próbál rávenni a hajótúrája választására, hogy „it’s romantic tour like Titanic”. Lehet, hogy vannak rajongói a szétrepedő hajótestnek és a jégtömbök közötti lassú fagyhalálnak, de azért nehéz elképzelni, hogy túlzottan nagy forgalmat bonyolíthat le.
- Isztambul kedvenc alapanyaga egyértelműen a pisztácia: szinte mindenbe belerakják, igen népszerű és finom a Sport-szelet külsejű mézes pisztácia, de a legtöbb édességben és kimérve is gyakran felbukkan.
- Ellentétben népes svéd rokonaikkal, Isztambulban áprilisban gyakorlatilag nincsenek darazsak, a körülmények pedig ideálisak lennének, kajamaradékból és utcai ételárusokból nincsen hiány.
- Sokféle állatot láttam már evés közben, a szabadon engedett éttermi nyúl azonban újdonság volt nekem egy kebabosnál.
- Szupermarketet egyetlen egyet sikerült megfigyelni az utazás során, nyugati ruhaboltot pedig szinte csak az Iztiklal sugárúton látni. Ez utóbbin is sokkal több török ruhabolt volt igen ízlésesen berendezett kirakatokkal, és a nyugatinál jóval alacsonyabb árakkal.
- A török gazdasági növekedés jelentős csökkenése ellenére még mindig rengeteg és nagyméretű építkezést látni. A Besiktas focicsapata is hatalmas új stadiont kap, igaz, a török bajnoki meccsek nagyrészt teltház előtt zajlanak.
- Isztambul időjárását több mikroklíma uralja, amik között két és félszeres eltérés is lehet az éves csapadék mennyiségében. Az elhelyezkedésbeli különbség dacára Isztambulban tavasszal átlagosan egy-két fokkal melegebb van, mint Budapesten.
Meglátogatott nevezetességek:
Topkapi – A szultánok palotarendszere talán a legjobb látnivaló Isztambulban, jópofa pavilonokkal, kincsekkel és remek körpanorámával. A palota alatti kert áprilisban az elképesztő mennyiségű virágzó tulipán miatt fantasztikus. A szeráj kihagyható, nincs benne semmi érdekes. 8/10
Hagia Szophia – Felújítandó keresztény templom, az egyetlen érdekessége, hogy három nappal a város elfoglalása után dzsámivá avatta a szultán, meg hogy milyen jól megférnek egymás mellett a két vallás díszei. 4/10
Kék mecset - A mecsetek mindig látványosabbak kívülről, a belsejük egy telezsúfolt templomhoz képest már-már letisztultnak mondható. A csempék és a Hagia Szophia közelsége miatt ajánlott látnivaló, ráadásul ingyenes. A két templom közötti Sultanahmet tér kifejezetten szép. 6/10
Nagy bazár – Az első kanyar után garantált az eltévedés, felfoghatatlan árubőség, nagyon gusztusos termékek és ételek. 7/10
Egyiptomi bazár – Hasonló a Nagy Bazárhoz, csak kisebb és átlátható, édességet itt érdemes venni. 6/10
Cisterna Basilica – Pont annyi idő végigsétálni, amennyit egy ilyen helyen érdemes eltölteni, a zene és a sejtelmes fények sokat dobnak az ókori víztározón. 6/10
Suleymaniye mecset – Bazi nagy mecset, nagyon hasonló a Kék Mecsethez, egyet bőven elég megnézni. Ha Szulejmán sírja épp látogatható lett volna, talán jobb lett volna. 4/10
Boszporuszi hajótúra – Kényelmes és látványos program, a Boszporusz híd lentről még nagyobbnak tűnik. A Sehir Hatlari rövid (kétórás) túrája ajánlott, olcsó és a lényeget látni lehet. 7/10
Istiklal sugárút – Rengeteg ember hömpölyög, az éttermek is gusztusosak, jobb a legtöbb nagyvárosi főutcánál. 6/10
Galata-torony és környéke – Az egyetlen szép negyed a Galata-torony és az Aranyszarv közötti domboldal, a toronyból tényleg szép a kilátás. 6/10
Isztambul Modern Múzeum – Szerencsére kevés a fehér alapon piros négyzet, és van néhány kifejezetten érdekes alkotás, de sajnos borzasztóan gyengék a kiírások, így a műtárgyak jó része érthetetlen. 4/10
Chora templom – Bizánci templom egyórás útra a belvárosból, rengeteg mozaikkal, de mégis egy sima templom, aminek jelenleg csak egy része látogatható. Nem éri meg a hosszú utat. 4/10
Suleymaniye hamam – Nagy Szulejmán által építtetett és gyakran látogatott törökfürdő. Nagyon érdekes lenne az egész, de többszöri kérésre sem hajlandóak nem bivalyerősen masszírozni. Aki szereti a nagyon erős masszázst, annak 8/10, aki nem, annak 1/10.
Kaja – Simán elmegy önálló nevezetességként, sajnos néhány nap nem elég egy önálló gasztronómiai kultúra feltérképezésére, de annyit ki lehet jelenteni, hogy a török konyha egészen remek, az édességeik pedig ebből az erős mezőnyből is kiemelkednek. Jót tett a konyhájuknak, hogy a fűszerek évezredeken át Isztambulon keresztül érkeztek Európába, így ma is kerül belőlük bőven az desszertekbe is. Az utcai árusoknál frissen facsart másfél decis narancslevet 100 Ft-ért, gránátalmalevet 200-300 Ft-ért lehet kapni. Rengetegféle kebabjuk van, népszerű a berlini török közegben feltalált és népszerűvé vált döner is, amit nagyjából németországi színvonalon készítenek (ami sokkal jobb az itthoni borzalmas álkebab gyrosnál). Mindet érdemes kipróbálni, a dönernél jobb az iskender, és még annál is jobb a fűszeres adana kebab. Az édességeik megérnének egy külön bejegyzést, künefék, halvák, pismaniyék és remek balkavák, és még hosszan lehetne folytatni a sort, mind fantasztikus. 9/10
Amit kihagytunk (mert teljesen érthetetlen módon csütörtökön zárva volt), de megnézném :
Dolmabahce Palota. Hosszabb tartózkodás esetén Herceg-szigetek.
Árak:
A szállásunk olcsó és gyenge volt, kaja étteremben nagyjából budapesti árszint, utcai árusnál olcsóbb. Belépők 1000-3000 Ft között, a mecsetek ingyenesek, a tömegközlekedés Istanbulkarttal 200 Ft körül jön ki utazásonként. A reptérről a busztranszfer oda-vissza kb. 3000,- Ft
