Ezt a két szót nagyon nehezen tudtam egymás mellé írni, miután összeszámoltam mennyi pénzt is költöttem el ott pár nap alatt. Talán a pénz az egyik tényező, ami miatt Írország fővárosa nem a leggyakoribb úti célok egyike a magyar utazóközönség számára. Lehet nem annyira menő mint London és Párizs, vagy nem olyan meleg mint Róma és Madrid, de az ég ott is kék, a fű ott is zöld egyedül a sör fekete!
Utazás
Dublint a Ryanair bevonulása tette elérhetővé a budget utazók számára. Igaz nincs nagy választék a járatok között, ugyanis csak kedden és szombaton lehet repülni, akkor is csak egyszer-egyszer. Szerencsére legalább nem kell korán kelni, odafelé 11 óra körül lehet indulni, ami rengeteg időt ad aznap is a városnézésre, ugyanis az időeltolódás miatt a 3 órás járat délután 1-kor már ott van. Visszafelé 21 óra után lehet megérkezni, a repülő Dublinból 17 óra magasságában indul.
Ne ijedjünk meg Michael o’Leary sajtótájékoztatóitól, a Ryanair egy egész korrekt társaság: olcsó és időben ott van. Az egyetlen probléma a csomagokkal volt, meg hogy az utazás során másodpercenként el akartak adni valamit a légi utaskísérők. Odafelé a kézi poggyászt nem ellenőrizték, de visszafele az írek minden második emberrel lemérették a táskájukat, plusz a duty freeben vásárolt termékeket sem lehetett az ott adott zacskóban külön felvinni, azt is be kell zsúfolnunk az egyetlen 55x40x20as kézi poggyászba. A repülés egyébként sajnos nem a szokott fapados árakon megy, 30-40 ezer között kell számolni a repülővel.
A reptérről a városba két busztársaság visz be: az Aircoach 7 euróért csak oda, 12-ért oda vissza, míg az Airlink 6-ért oda és 10ért mindkét irányba. Mindegyik társaság buszai 5 percenként járnak kb és a város frekventált, központi helyein rakják ki utasaikat.
A városon belüli közlekedésre a legalkalmasabb eszköz a láb. A busz nem olcsó, pár eurós jegyekkel kell számolni a távolság függvényében, akárcsak a villamos esetében. Metró nincs, ahogy szükség sincs rá. Dublin nem egy nagyon nagy város, főleg nem a turisták számára. A legtöbb nevezetességet gyalog el lehet érni, de ha valaki még is aggódik az egyébként “nem olyan szar, mint Angliában” időjárás miatt jutányos (16 euró - Airlink) áron vehet 2 napos hop-on/hop-off buszjegyeket, mellyel minden turisztikai látványossághoz el lehet jutni.
Visszatérve az időjárása: a az ég felhős de gyakori a napsütés, ahogy az eső is, ami kint teljesen más fogalom mint itthon. Amennyit én láttam Írországból, nekem az jött le, hogy 10 percenként esik pár szem eső, de az is csak gyenge szitálás. Akkor kellemetlen csupán, ha véletlenül elnyúlik egy ilyen zápor. Olyankor el lehet ázni, de különben a legnagyobb probléma a napszemüveg le és felvételének hektikus váltakozása. A felhők ellenben nagyon szépek.
Szállás
Természetesen hostelről van szó, a kérdés csupán csak az, melyikről. Hogy a gyalogszerrel való közlekedés optimális legyen, érdemes központi helyen hostelt választani. Saját tapasztalatból a Temple Bar kerületet ajánlom, ha valakit nem zavar a bulizás, ott ugyanis hajnalig megy minden nap. Ettől lesz a város egyébként élő, hiszen az éjszakát leszámítva nem kifejezetten fiatalos. Az épületek szépek, vörös téglából vannak és hozzák a várt brit szigeteki stílust. Hamar feltűnik viszont az ajtók színessége. Dublinban az egyetlen dolog, amivel látszólag igazán meg lehet különböztetni egy házat, az az ajtajának a színe. A legenda alapján, amikor meghalt Viktória királynő, az királyi udvar kiadott egy üzenetet a népnek, hogy mindenki fesse feketére az ajtaját a gyász jeléül. Az íreknek persze több se kellett, mindenki átfestette az ajtaját, csak éppenséggel bármilyen színre csak feketére nem. Jóllehet ez nagyon valószínűen csak a monda, a város érdekesen sokszínű lesz az ajtók miatt.
Ugyan sok hostel van, nekem elég volt egyet kipróbálnom és az be is jött annyira, hogy ajánlani merjem. A Barnacles Hostel a híres Temple Bar kocsma melletti épületben van, a temple streeten a Temple Bar kerületben – értsd nagyon jó helyen, annak ellenére, hogy amikor odaértünk délután, azt hittem még este megölnek a sikátorban.
A hostel maga tiszta, van működő wifi, vannak privát szobák, melyek színvonala egy alap hotelével vetekedik mindössze 10 ezer forint per fő kategóriában. A reggeli természetesen nem jelent többet a pirítósnál és a lekvárnál, de a városban rengeteg lehetőség van olcsón enni kebabot, hamburgert kifőzdében, vagy croissant és egyéb péksütit Tescoban vagy Spárban. (Bizony nem gondoltam volna én se, hogy az osztrák SPAR lánc ilyen mélyen beveszi magát Írországba, de több Spar-t láttam, mint Tesco-t!)
Látnivalók
Dublin talán legnagyobb attrakciója a Guiness gyár. A város rengeteg pontjáról lehet látni Arthur Guinnes hagyatékát, a fehér kéményeket és a város fölé magasodó Gravity Bar-t. És persze magát a sört minden kocsmában illetve annak falán hatalmas plakátokon, festményeken, cégéreken. Könnyen az az érzésünk támadhat, Dublinban egyszerűen nincs más (mint) sör. Szerencsére persze akad bőven a jó ale-ből, de egyik se annyira látványosan készül, mint a Guinness(vagy annyira finom mint egy kőbányai), aminek magunk is szemtanúi lehetünk egy önálló túrán. A gyár látogatók számára kialakított része több szintes, közepén egy üvegkupolával, amiről hamar kiderül, hogy nem más, mint egy hatalmas söröskorsó! A gyár egyébként egy sörfőzde és múzeum keverékét adja nekünk az árban (14 euró) benne foglalt pint guinnessel. Ha online foglalunk/veszünk jegyet 1 eurót és egy adag sorban állást is meg lehet spórolni.
Az Old Jameson Distillery egy pár fokkal családiasabb, melegebb hely, ahol a szervezett vezetés miatti kisebb csoportlétszám miatt nem tűnik annyira zsúfoltnak az egész mint a Guinness. Az elején, még mielőtt végigvezetnek minket a gyártási folyamaton (ma már nem itt készül Írország whisky exportjának 75%-át kitevő Jameson) mindenképp tegyük fel a kezünket az első kérdésre, ugyanis ez plusz lehetőséget biztosít whisky ivásra és egy oklevél átvételére, mint hivatalos Jameson kóstoló. A hostelekben, turista információkon található szórólapok 10% engedményt adnak a belépőből, ami egyébként 13 euró.
A Jameson gyártól keletre nem messze található az O’Connell street mely bevásárló és sétáló utca egyben, ami levisz egészen a Trinity Collegeig, ahogy megtekinthetjük Khell könyvét, és hogy milyen Dublinban egyetemre járni. A Kollégium másik oldalán a Grafton street sétáló utca vár minket (itt érdemes egyébként a Temple barhoz leszállni a reptéri buszról). Itt pár perc alatt egészen a St. Stehphen parkig lehet lesétálni, mely érdekes története, hogy a parkot körbevevő házak tulajdonosainak magán parkja volt hosszú ideig. De ma már nyitva van mindenki számára.
A Kilmainham Gaol egy régen bezárt börtön, mely a város szélén található, ergo ez az egyetlen kivétel a könnyen besétálható látványosságok között. Ugyan ide is el lehet sétálni, egy egész napos séta után már megfekszi az ember lábát az a plusz 2-3 km, amit rá kell dobni. Jómagam nem voltam bent, pedig 6 euróért csak a belépő és mindenki ajánlja. Ha már a börtön közelében vagyunk, érdemes átsétálni a szemben lévő Phoenix Parkba, ahol szép tavak, virágok és zöld fű mellett megtekinthetünk egy a washingtoni obeliszk jellegű emlékművet is.
Nemzeti múzeumokban és galériákban sincs hiány, de ezekről sem tudok személyesen nyilatkozni. Ajánlani tudom viszont a Jeanie Johnston Femine Ship “múzeumot”, ahol egy korabeli, de ma is múküdő óceánjáró hajó replikáján tudhatjuk meg miért és milyen körülmények között keltek át az ír bevándorlók az Amerikát és Európát elválasztó óceánon. Az élmény ára 8.5 euró, mastercardal pedig felbecsülhetetlen…
Szintén nem voltam a viking korszakot bemutató kiállításon a Dubliniában, de ennél nagyon több dolgot nem is ajánlhatok Dublinban a Templomokon kívül. Hamar feltűnhet minden utazónak, hogy az ír közmondás, miszerint egy falu 14 emberből, 7 kocsmából és 1 templomból áll, nem alaptalan. Lépten nyomon Ír katolikus templomok fogadnak minket, melyből egyébként elég lenne egy is a Guinness Gyártól nem messze lévő St Patrick’s Catedral.
Ha már vettük a fáradságot, hogy elmentünk Dublinba, ne hagyjuk ki a lehetőséget, hogy többet lássunk a Smaragd szigetből. Az autópályáknak és a sziget kis méretének köszönhetően szinte bárhol ott lehet lenni 2-3 óra alatt. Ami azt jelenti autóbérléssel sem horror az utazás, de azt is, hogy naponta több egy napos túra indul különböző vidéki úti célokba, mint például Cork, Connemara, Belfast, Cork, Galway. Véleményem szerint legalább egyet érdemes megnézni!
Étkezés
Az élet nem olcsó Dublinban sőt sokkal drágább, mint például Londonban. Egy ebédet 15 euró körül lehet enni pubokban, de 20-ért Early Bird akció keretein belül (kb este 6ig) 20-25 között 3 fogást is be lehet lapátolni. Ha hideget akarunk enni (mert az olcsóbb) a Tescoban érdemes a meal deal ajánlatot kifigyelni, ahol egy szendvicset, kis üdítőt és nass-t (csoki vagy chips) kapunk mindössze 3 euróért, mikor egyébként egy szendó magában kerül annyiba! A harmadik lehetőség a boltban vásárolt mirelit kaja, dobozos leves, konzerves “english breakfast” bab, melyet a hostel konyhájában meg lehet főzni/mikrózni majd enni a vadidegen amerikai és mediterrán látogatókkal.
Az ír miliő és életérzés miatt egyszer legalább megéri beülni valahova enni-inni. A legtöbb pubban minden este élő zene (általában ír tradicionális vagy brit pop) és remek társaság várja a budget utazás kereteit megtörni vágyókat! Érdemes korán érkezni, hogy legyen hely.
Whisky
A sör után a whisky az amiből a legtöbbet találni Írországban. Nem véletlen talán az összefüggés lévén, hogy a whiskyt tulajdonképpen ugyan úgy és ugyan abból csinálják, mint a sört csak lepárolják és érlelik. Persze az összetevőkben sem teljesen ugyan az a két ital, ugyanis a sörben általában csak árpa van, vagy a búzasörben csak búza, de a whisky legelterjedtebb típusa az úgynevezett blended whisky, mely az előző két gabona (árpa és búza) párlatának keveréke. A keverési arány nem kell, hogy 50-50% legyen, sok lepárló ezzel trükközik. Whiskyből is van olyan, hogy csak egy gabona az alapja, ez általában az árpa, és az így kapott ital az oly sokat emlegetett single malt. Azt már kevesen tudják, hogy létezik búza megfelelője – single grain, mint például Greenore, melyet Dublinban meg is kóstolhatunk. Single Malt fronton az írek királya a Tyrconnell, de ezek mellett ha lehet ne a Jameson-t töltsük egész este, már csak azért se mert egy feles olyan 5 euró, ahogy egyébként egy pint sör is.
Ha anyagilag rendben van az ivás, félreértés ne essék, senkit nem akarok lebeszélni a világ legjobb whiskyjéről a Jamesonról, de ha már ír földön vagyunk kóstoljuk meg az ottani nagy kedvenceket, mint a Powers-t vagy a Paddy-t. Ezen whiskyk ugyanúgy mint a Jameson és az összes többi ír testvérük 3 szoros lepárláson mentek keresztül a 3-5 év közötti érlelésen.
Ha ezen túl vagyunk, maradt pénzünk és tetszik a whisky világa, akkor két különlegességet lehet még megkóstolni az egyébként számtalan remek párlat országának kínálatából. Ez a két whisky a Red Breast és a Green Spot, melyek sajátossága, hogy az úgynevezett “pure pot still” metódussual készülnek. Ma már csak Írországban főznek csirázott és zöld (nem csírázott) malátát együtt – pure pot still. Személyes véleményem, hogy ezek a whiskyk rettenetesen jók, nem véletlenül kaptak Jim Murray whisky szakértő 100-as skáláján 96 és 95-ös pontozást.
