Dél-Afrika

2018.12.25. 12:13 v_m

  • A közbiztonság legendásan rossz Dél-Afrikában, amire túlfejlett biztonsági iparág épül: előfordul, hogy egy bankautomatára négy fegyveres őr vigyáz. Nehéz megmondani, hogy valójában mekkora veszélyben van a turista, Fokvárosban éjszaka autózni félelmetes élmény, gyalogolni pedig valóban nem lehet nappal sem a legtöbb helyen. Először jártunk olyan országban, ahol örültünk, ha egy látnivalónál belépőt kellett fizetni, itt ez garantálja a biztonságot, láthatóan a helyi családok is szívesen fizetnek párszáz forintot, hogy piknikezhessenek egy őrzött botanikus kertben. A hotel teraszán külön pincér vigyáz az evőeszközökre, nehogy elvigyék a járókelők, akikből egyébként alig van, a minden városban széles járdák nappal is konganak az ürességtől. Ettől függetlenül kevés olyan jó helyen jártunk, mint Dél-Afrika, Fokváros pedig tényleg remek város. 

  • Szerencsések azok az országok, ahol teljes a konszenzus a nemzeti hős személyét illetően; Dél-Afrikában Nelson Mandela helye megkérdőjelezhetetlen a panteon csúcsán. Nemcsak a reptéren és óriásplakátokon lehet megtekinteni, hanem a graffitiken is visszatér az arcképe, és kivétel nélkül az összes pénzen ő szerepel. 
  • A vízhiány olyan mértékű volt 2018 elején, hogy egész Fokváros takarékosságra felhívó plakátokkal volt teleaggatva, a nagyobb gombot a WC lehúzón a hotelekben egyszerűen kikapcsolták, a nyilvános helyeken nem lehetett kezet mosni. A krízis fő oka az állam borzalmas működése volt, ami miatt nem építettek megfelelő tározó kapacitást, így az első hosszabb szárazság idején jöttek a gondok. A korlátozó intézkedésekkel sikerült a fele alá csökkenteni a vízfogyasztást, és az (ottani) téli jó esőzésnek köszönhetően éppen elmaradt a nulla vízszint, a Day Zero, ami pontosan úgy hangzik, mint amit egy zombifilmben visszatekintő jelleggel emlegetnek. 
  • Fontos része az utazásnak a különböző helyszínek illatának megtapasztalása, a Fokvárost belengő fa- és virágillat egészen egyedi, és sokat hozzáad a város egyébként is különleges hangulatához. 
  • Ha valaki strandolni szeretne, annak csak akkor érdemes ide jönnie, ha jól bírja a hideget, a Déli Sarkról érkező hideg áramlatnak köszönhetően a tenger a nyár kellős közepén is egy alpesi tengerszem hőmérsékletét képes produkálni – a strandok minden egyéb szempontból kiválóak, az afrikai képeslapokon visszatérő hatalmas csiszolt kövek pedig kifejezetten jól mutatnak a tengerparton. 
  • Bogarak és madarak megfigyelésére nehéz jobb helyet találni Dél-Afrikánál, aki pedig ennél is közelebb kerülne az állatokhoz, az megkóstolhatja a helyi konyha alapvető hozzávalóját, a strucchúst. 
  • A Table Mountain fantasztikusan néz ki és Fokváros szinte minden pontjáról látszik, tele van túraútvonalakkal, strandokkal, olcsó és jó éttermekkel és bárokkal. Az éttermi szcéna annyira megy errefelé, hogy még egy (meglepően gusztusos) lángos árus is megél Fokvárosban a Waterfronton. 

  • A származás a mai napig megosztja az országot, a jómódú fehérek és a szegény feketék mellett az átmenetet jelentő indiaiak alkotják a harmadik fő csoportot. Az éttermekben szinte kizárólag fehéreket látni, néhány indiai van még, a pincérek pedig 95%-ban feketék. A fehérek átlagosan az ötszörösét keresik a feketéknek és háromszorosát az indiaiaknak. 
  • A magyar GDP bő harmadát kitevő gazdasági teljesítmény ellenére a helyi fehérek legalábbis nyugat-európai színvonalon élnek, a gazdagabb negyedekben jó ízlésű építészek által tervezett luxusházak sorakoznak a tengerparton. 
  • Dél-Afrikában virágzik a ginkultúra, nagyjából 40 féle helyi ginből lehet választani, természetesen Európában ismeretlen tonikokkal egyetemben. 
  • Bár oroszlán az ország nyugati részében nincsen, helyettük Fokváros központjában fókák laknak, a szaguk és a kiadott morgásuk alapján érthető az angol sealion elnevezés. 
  • Az etnikai különbségek igen látványosak, mindenféle tudományos alapot nélkülöző megfigyelés szerint aki a fehérek közül simán érthetetlenül beszél, az angol, aki meg köpköd is közben, az búr leszármazott. A feketék közül pedig aki (nemtől függetlenül) úgy néz ki, mint Mandela, az xhosa, aki nem, az zulu (keleten nem jártunk, így a sothókat nem tudtuk megfigyelni, a tswanákkal pedig szerénytelenség lett volna próbálkozni is, hogy a tsongákat, swazikat és vendákat ne is említsük). 
  • A dél-afrikaiak Mandela után a vegetációra a legbüszkébbek, a helyi bozótot összefoglaló néven fynbosnak hívják, amiből különböző ehető és szépítő dolgokat csinálnak. Azt nehéz lenne tagadni, hogy a Table Mountain tetején növő fehér-lila fynbos takaró remek látvány, a különböző típusok gyógyászati felhasználását bemutató információs táblákat az egyik botanikus kertben már kicsit túlzásnak éreztük, azért mégiscsak egy bozótról van szó.

 

  • Nagyragadozók csak az elkerített parkokban vannak, de ahhoz nagyon szerencsétlennek kell lenni, hogy földikutyát és ugróegeret ne lásson az ember akár egy város közepén, de a teljesség igénye nélkül láttunk antilopot, paradicsomdarut, pingvint, flamingót és igen agresszív páviánt is az utak mentén. 
  • A táj viszonylag kis területen belül is változatos: néhány száz kilométeren belül lehet találni kontinentális erdőt, sivatagot, trópusi partszakaszt, Hawaii-ra emlékeztető zöld hegyeket, sőt, még alpesi tájat is. 
  • A dél-afrikai vidéki vendéglátás kötelező eleme a végtelen mennyiségű ingyen alkohol. A tálalás stílusa eltér a magyar szokásoktól, itt nem erőszakolják le az ember torkán a házipálinkát, de grappát, bort és némi töményet diszkréten kiraknak délutánra, nehogy elhanyagolva érezze magát a kedves vendég. Ha valaki kedveli a fine diningot, de költeni nem szeret, annak érdemes Dél-Afrikában ennie, fejenként 3-4000 forintnyi összegből teljes menüt lehet végigenni a legmagasabb minőségben.
  • A bányászat fő terméke az arany és a gyémánt, valamint az olaj, amik Johannesburg környékén koncentrálódnak, számottevő mezőgazdaság pedig a déli partvidéken van. 
  • Dél-Afrikában történt meg velünk először, hogy egyszer sem kérdezte meg senki, mi a foglalkozásunk. Port Elizabethben a fehérek külön köszönnek egymásnak az utcán. Nem beszéltünk egyetlen olyan fehérrel sem, aki nem tudta volna, hogy hol is van Budapest, ellenben kivétel nélkül mindenki járt már Magyarországon vagy tervezi, hogy a közeljövőben felkeresi. 

 

  • A lakosság 80%-a bronxi bűnözőnek, 10%-a pedig Bob Marleynak szeret beöltözni egy átlagos hétköznapon. 
  • A nagyragadozóknak (és persze a rájuk kíváncsi turistáknak) fenntartott parkok abszolút kapitalista alapon működnek, rendszeresen kereskednek is egymás között nagyvadakkal, és az állatok populációját is tudatosan állítják be. Az Addo Parkban például azért nincsen több oroszlán, mert az megeszi a bivalyt, ami 200 ezer randbe kerül, így drágább, mint maga az oroszlán, ilyet pedig egy magára valamit is adó park nem kockáztathat. A zebra árát tudakolva csak hangos nevetésben volt részünk, mert abból annyi van, hogy a környező éttermekben bőségesen lehet rendelni belőlük. 

Látnivalók:
Fokváros és környéke: 

  • Table Mountain: kiemelkedő látnivaló, egy forgó felvonóval lehet felmenni, a tetején egy gyönyörű fennsík van kilátással a városra és az óceánra. 
  • V&A Waterfront: a tudatos városfejlesztés iskolapéldája, az egykor lerobbant kikötőből egy építészeti és gasztronómiai szempontból kiemelkedő városrészt hoztak össze. Őrzött terület és gyalogos övezet, itt érdemes hotelt foglalni, a fókák mellett a legjobb bárok és klubok is erre találhatóak. A Hotel Silo kívülről és belülről is megtekintendő.  
  • Kirstenbosch Botanikus Kert: A Table Mountain belvároshoz képest másik oldala, egy hegyoldalba telepített botanikus kert szép rétekkel és különleges növényekkel. 

  • Túraútvonalak: ebből elég sok megy, a Lions Headre és egyéb hegycsúcsokra is fel lehet menni, a Roundhouse étterem felkeresését kifejezetten javasoljuk, ahonnan látni a Tizenkét Apostol nevű kőformációt is. 
  • Belváros: ide vacsorázni érdemes jönni, néhány utcán még sétálni is lehet! 
  • Bo Kaap: színes házak, azért nem túl sok, a fokvárosi programok közül ez kihagyható. 
  • Camps Beach: széles és homokos partszakasz, trópusi hangulat, gusztusos éttermek. 
  • Constantia: borrégió egyedi dombokkal, valamint nagy és igényes pincészetekkel. 
  • Boulders Beach: pingvines strand, az állatok elég kicsik, viszont kifejezetten közel lehet menni hozzájuk. 
  • Jóreménység foka: kietlen és rettentő szeles táj, néhány struccon kívül kevés dolog marad meg errefelé, de legalább nincsen vészesen messze. 
  • Stellenbosch: a leghíresebb borrégió, még Constantiánál is szebb dombokkal és jobb éttermekkel, hatalmas pincészetekkel, sétálható belvárossal és rengeteg lakberendezési bolttal. Állítólag Franschhoek is hasonló kategória egy kicsivel arrébb. 

Fokvárostól keletre (Garden Route): 

  • De Hoop Nature Reserve: sivatag és óceán találkozása háromórányi autóútra Fokvárostól, antilopokkal és struccokkal, gyönyörű, csak sokat kell vezetni érte. 
  • Swellendam: nyugodt kisváros közel a De Hoophoz, Hawaii-ra hajazó hegyekkel a háttérben és rettentő magas fine dining étterem/lakos aránnyal. 
  • Knysna: kisváros az óceán partján vízparti sétánnyal és egy közeli kilátóval. 
  • Plettenberg Bay: egy domb oldalára épült üdülőváros széles homokos parttal, annyi a baj, hogy halnak kell születni ahhoz, hogy itt a tengerbe vágyjon valaki. 
  • Tsitsikamma Nemzeti Park: Svájc és az óceán találkozása, egészen különleges alpesi jellegű táj dizájnos függőhidakkal. Az itteni ásványvizet fogyasztják Dél-Afrika-szerte. 
  • Port Elizabeth: unalmas nagyváros, egy hosszú partmenti sétányt leszámítva érdektelen, viszont a közelben vannak szafari parkok. 
  • Addo Elefánt Park: zsiráfot és orrszarvút leszámítva van itt minden állat, jól szervezett park, ahova saját autóval is be lehet jutni, egy remek napot el lehet itt tölteni.

komment

Címkék: utazás

süti beállítások módosítása