Kobrablog

• Bár az őslakosok nyelvét csak az állam lakosságának 0,1%-a beszéli anyanyelvként, a települések és a közterületek nagyrészt hawaiiul vannak elnevezve. A nyelv mindössze 5 magánhangzót és 8 mássalhangzót ismer, ezért muszáj volt baromi hosszú szavakat alkotniuk, hogy megkülönböztessék egymástól a dolgokat. A hawaii ezzel még mindig simán lehagyja a Bougainville szigeten beszélt rotokas nyelvet, ami az 5 magánhangzó mellett 7 mássalhangzóval tudja le a beszédet – elég hosszú ideig lehet arrafelé társalogni az időjárásról.

• Cook kapitány Hawaiin lelte halálát, miután jó ötletnek tartotta elrabolni a királyt, és váltságdíjat követelni érte. Ennek ellenére nagy népszerűségnek örvend ma is a szigeteken, a halála helyszínén pedig ma egy Captain Cook nevű település található.

• Közismert, hogy Hawaii az USA máig legutolsóként csatlakozott tagállama, csak 1959-ben ismerték el őket államként, addig „territory” státuszban voltak egészen 1898-tól, amikor az amerikai hadsereg elfoglalta a szigeteket, és meghiúsította az 1893-ban trónfosztott Liliʻuokalani királynő restaurációs kísérletét. Az amerikai politikusok erős faji fenntartásai (Hawaii máig az egyetlen ázsiai többségű állam) mellett az is szerepet játszott a kései csatlakozásban, hogy sokan attól tartottak, hogy erős republikánus bázis lesz a szigetekből. Ezért az egyensúly fenntartása jegyében közel egyidőben, mindössze fél évvel a demokratának tartott Alaszka állammá válása után ismerték el Hawaiit. A sors iróniája, hogy azóta mindkét államban fordult a kocka, és Hawaii legismertebb exlakója a demokrata párti Obama, Alaszkáé pedig a republikánus Sarah Palin.

• Az állam hivatalos hala a humuhumunukunukuapua`a, amit egyesek csak apua’a néven rövidítenek – a helyiek legnagyobb megvetésére. Minden bizonnyal az a mondás is segített a kiemelt státusz elnyerésében, hogy a neve hosszabb, mint maga a hal, amely tényleg hatalmas mennyiségben található a partoknál, és a szivárvány minden színében játszva tátog a megfigyelőre.

• Hawaii GDP-je megfelel az USA átlagának, azonban a „paradise tax” néven leírt jelenségnek megfelelően a kellemes éghajlatú helyeken az alacsonyabb bérekhez általános drágaság társul, így az életszínvonal viszonylag alacsonynak számít. Ez mérsékelten érdekli a helyieket, az egy főre jutó fűfogyasztás kiemelkedő, a legtöbb pincér már kora reggel be van szívva.

• A szigeteken már a reptéren kiütközik a végtelen lazaság, az összes reptér nyitott, az Amerikára jellemző maximális biztonságnak itt a nyomát sem látni.

• A lazaság és a drogok nem érintik a szolgáltatások színvonalát: nem nagyon voltunk még olyan helyen, ahol egyetlen rossz pincérbe vagy hotelalkalmazottba sem futottunk; itt azonban mindenki elképesztően segítőkész és jóindulatú. Igaz, hogy a buszsofőr vezetés közben vágja a körmét, és elég lassan végzi mindenki a dolgát, de ez meleg éghajlaton általános. Wifit például az éttermek nagy része arra hivatkozva nem biztosít, hogy a betérők inkább beszélgessenek egymással, mintsem a telefonjukba temetkezzenek.

• Az angoltudás hiánya viszont meglepő, és mivel nehéz megkülönböztetni az őslakosokat a több hullámban érkezett japán, koreai és filippínó bevándorlóktól, ezért nehéz megmondani, hogy csak az újonnan érkezetteket érinti-e. Az látható, hogy a lakók komoly hányada zárt közösségekben él, és nem vagy csak alig tanul meg angolul.

• A turizmus után a GDP legnagyobb részét a katonai költések adják, a rengeteg tengerészeti és légvédelmi bázis mellett saját újság, golfpályák és szállások gondoskodnak a katonákról. A lakosság 4%-a katona, és ebben még nincsenek benne az őket kiszolgáló civilek.

• A harmadik legnagyobb szektor a mezőgazdaság: a makadámdió, ananász, avokádó, mangó, papaya, a méz és a konai kávé mellett több szigeten tartja még magát a korábbi fő termény, a cukorrépa is. A megtermelt gyümölcsöket és magvakat helyben fel is dolgozzák, legjobban a csokoládéba burkolt makadámdió fogy.

• 1873-ban telepítették az első, Indiából behozott banyán fát Mauin, és hamarosan divat lett születésnapokra és híres emberek tiszteletére fát ültetni. A banyán szaporodásához szükséges fügedarázs nem honos Hawaiin, ennek ellenére rengeteg gyönyörű példány figyelhető meg a léggyökeret eresztő fajtából, a legnagyobb (egyben a legöregebb) fa már 2500 négyzetmétert foglal el.

• Hiába az egész évben 27 és 31 fok közötti hőmérséklet, az „island fever” nevű lelki betegség sokakat érint, nem egyszer hallottuk, hogy házasságokat tett tönkre, amikor a pár egyik tagja már nem viseli jól a bezártságot a szigeteken, és pánikszerűen elmenekül a szárazföldre.

• Hawaiin a villamosenergia ára a szárazföldi három-négyszerese, a nap viszont egész évben megbízhatóan süt, ezért a megújuló energia már most olcsóbb a hagyományos úton előállítottnál – nem csoda, hogy boldog-boldogtalan napelemet szereltet a háza tetejére.

• Az egész Egyesült Államokban Hawaiin él a legnagyobb LGBT közösség, a legújabb becslések 5,1%-ről szólnak. A nyugatiak érkezése előtti időben külön nemként ismerték el a mahukat, akik nagyjából a mai transzvesztitáknak feleltek meg, és külön, szigorúan szabályozott társadalmi kötelezettségeik voltak.

• A rettenetes helyi zenét nehéz elviselni, a dalszövegek jellemzően az énekes szomszédjáról szólnak, a hangszerelés émelyítő, és sajnos az ismert számokat is főként helyi átdolgozásokban játsszák a rádiók.

• Az amerikaiakra jellemző nagyfokú óvatosságból itt semmi sem jellemző: a turistalátványosságoknál bármikor a mélybe lehet zuhanni, és egyébként sem izgatják túl magukat a szabályok miatt, egy hajóroncs belsejébe például minden előzetes figyelmeztetés nélkül bekalauzolt a dive master, ami nehezen lenne elképzelhető máshol Amerikában.

• Lehet, hogy a hawaii nyelvet nem beszélik már sokan, de néhány hawaii kifejezést mindenki használ, aki a szigeteken él. A szokásos aloha és mahalo (köszönöm) mellett a shaka jel (megrázott, ökölbe tartott kéz, amiből a hüvelyk- és a kisujjat kell kinyújtani) használata is mindennapos, ezzel jeleznek bármilyen pozitív gondolatot, de ha valaki beenged maga elé autóval, azt is így illik megköszönni. Az éttermekben pedig nem előételt, hanem puput lehet rendelni.

• A szörf mellett a másik helyi büszkeség a mai tai koktél, ami tényleg remek ital, minden évben Hawaiin rendezik a mai tai készítő versenyt, ahova rengeteg mixer érkezik, hogy összemérje tudását.

• Minden helyi sajátosság mellett az ember biztos lehet benne, hogy az USÁ-ban van: az amerikai bolt- és étteremláncok mellett az állandó dugók is emlékeztetnek erre. A négy meglátogatott sziget mindegyikén ültünk legalább fél órát dugóban, a helyzeten az sem segít, hogy a szigetek többségén csak egyetlen út van, ami baleset esetén még hosszabb várakozást jelent. Honolulun viszont 2x8 sávos autópályát is építettek, ennek ellenére csúcsidőben nehézkes a közlekedés.

• Márkaépítésben elsőrangúak a hawaiiak: nemcsak a vitatható esztétikájú ingeket árulják nagy mennyiségben, de saját márkás pólóik, fából készült konyhai termékeik és sok egyéb, a megszokottnál sokkal gusztusosabb szuvenírjük is várja a turistákat.

• Hawaii valóban drága, bár az USA többi részéhez viszonyítva nem olyan feltűnő a különbség, a helyiek főként a lakhatás magas költségeire panaszkodnak. Egy dolog viszont olcsó: a virág, főként azok a fajták, amikből a nyakba akasztható virágfüzér, a lei is készül. A szárazföldön több száz dolláros ár helyett itt néhol ingyen osztogatják a tényleg gyönyörű, főként orchideából készített láncokat. A híres, hajba tűzhető virágot hozó fa, a plumeria (magyarul frangipáni vagy hawaii rózsa) pedig gyomként nő, a legtöbb utcasarkon lehet találni belőle.
• Nevével ellentétben a hawaii pizzának semmi köze nincsen Hawaiihoz: egy kanadai vendéglátós, Sam Panopoulos találta ki 1962-ben a fajtát, majd annak sikerén felbuzdulva árulni kezdte a hawaii hamburgert is, ez vezetett oda, hogy ma már szinte minden ételt hawaiinak hívnak, amiben ananász van. Az azonban igaz, hogy Hawaiin rengeteg húsételhez esznek az itthon kaphatónál jóval édesebb ananászt, sütve vagy nyersen.

• A legnagyobb sztár a hawaii történelemben talán I. Kamehameha király, aki nem csak a Dragon Ballt inspirálhatta, hanem - amellett, hogy a visszaemlékezések szerint ő volt a legtökéletesebb férfi, aki csak létezhet - az 1800-as évek elején egyesítette a szigeteket, hogy ellen tudjanak állni a gyarmatosítási kísérleteknek. Népszerű meg a nevével ellentétben nem a királyi családból származó Duke Kahanamoku, aki úszásban és szörfözésben alkotott nagyot.

• A tradicionális ételek közül kiemelkedik a poke, ami nyers halból (főleg vöröstonhalból) készül, amihez hagymát, avokádót és rizst esznek. A kalua malac is remek, emellett Honolulun az ázsiai éttermek mennek nagyon, ebédidőben jutányos áron lehet nagyon jót enni.

• A szárazföldi látványosságokkal egyenértékű a tengeri élővilág: akárhol bemehet az ember a tengerbe, biztosan sok színes halat fog látni, de az óriásteknősök, ráják és cápák is gyakoriak errefelé, a jó időben érkezők pedig bálnát is láthatnak. A halak közel egyharmada endemikus faj, azaz csak itt található meg.

• A luau a helyi ünnepség, ahol a zabálás és piálás mellett a táncok és a hagyományok tisztelete a fő program. Bár ma elsősorban turistáknak tartják, ahol megismerhetik a hawaii kultúrát, de az őslakosoknak egy születésnap, diplomaosztó vagy esküvő kiváló alkalom egy luaura. A világ egyik legjobb tánca, a hula kiemelt szerepet tölt be luaun, amelyben a legtöbb tánccal ellentétben valahogy sikerült egyensúlyt találni, és a nők mozgása nőies, a férfiaké pedig kifejezetten férfias; a legjobbak a harci táncok.

• Meg kell hagyni, Hawaii egy baromi mázlista hely: bár elvileg léteznek hurrikánok a térségben, 1950 óta mindegyik trópusi viharrá szelídült, mire Hawaiit elérte. Az ilyen éghajlaton szokásos betegségek szinte ismeretlenek errefelé, a bűnözés alacsony, Honolulu hivatalosan is a legbiztonságosabb amerikai nagyváros. Talán a vulkánkitöréstől lehet tartani Big Islanden, de egyébként tényleg semmi nincsen, ami megzavarhatná az idillt. Érdemi veszélyt talán a tenger jelent, a hatalmas hullámokkal és a percek alatt változó időjárással valóban elővigyázatosnak kell lenni.

Látnivalók:

Oahu: Méretre a 3. legnagyobb sziget, itt van Honolulu és messze a legtöbb lakos.

• Waikiki: Honolulu tengerparti része, egészen kiemelkedő az üzleteivel és éttermeivel, itt heteket is el lehet gond nélkül tölteni. A központi helyen lévő hatalmas banyán fa köré az amerikaiak természetesen bevásárlóközpontot építettek International Market Place néven, ami meglepő módon kifejezetten ízlésesre sikerült, leginkább az ewokok falujára emlékeztet.

• Honolulu belvárosa: ez a kevésbé érdekes, viszont egyre népszerűbb rész, a régi felhőkarcolók és a történelminek minősített földszintes épületekben modern éttermeket találhatunk.

• Diamond Head: régi vulkanikus kráter, amire katonai erődítményrendszert építettek, gyönyörű a kilátás Honolulura, kb 1,5 óra séta.

• Hanauma öböl: patkó alakú strand egy völgyben, a legjobb sznorkelező helyek egyike.

• Kailua és Lanikai strand: itt vannak a filmekből ismerős kis szigetek a tengerben, nagyon szépek a strandok, csak rettentően fúj a szél.

• Koko kráter: hegy, amire egy régi katonai sín mentén lehet fellépcsőzni. A kilátás innen is szép, egy 6-8 kilométeres futásnak felel meg, amíg felér az ember.

• Iolani palota: a régi királyi palota, a kertjében gyönyörű fák és helyi csövesek találhatóak.

• Manoa vízesés: szintén kb. 1,5 órás séta a változatos őserdőben egy remek vízesésig.

• Byodo-In templom: egy japán buddhista szentély hű mása, csak még szebb környezetben, érdemes megnézni az egész Templomok Völgyét, a végén kilátással a tengerre.

Amit még megnéznénk: Pearl Harbor, északi part.

Maui: A sziget két vulkánból áll, és az azokat összekötő síkságból. Golfparadicsom, a legjobb szállodák is itt vannak.

• Út Hanába: az egyik legjobb látnivaló, nagyjából 8 óra alatt lehet megtenni megállókkal együtt az utat oda-vissza a déli részen található Hanáig, közben hegyi patakok, töméntelen mennyiségű vízesés, barlang, fekete homokos strand és arborétumok tarkítják az utat, az önmagukban is gyönyörű hegyekről nem is szólva.

• Ka’anapali strand: az északi rész legszebb strandja, rengeteg hallal és fehér homokos stranddal.

• Lahaina: történelmi falu, itt található a legnagyobb banyán fa, ami alatt árusok tömkelege telepedett meg.

• Kapalua parti út: túraút szép kilátással.

Amit még megnéznénk: Haleakala kráter, Wailea strand.

Big Island: Nevéhez hűen a legnagyobb sziget, nagyobb, mint az összes többi együttvéve. Egyben a legfiatalabb sziget is, amely öt vulkánból áll, közte a Föld legnagyobb vulkánja (bár a Mauna Kea magasabb, de kisebb alapterületű), a Mauna Loa, amely utoljára 1984-ben tört ki.

• Kona: a sziget keleti partján fekvő város, viszonylag régi épületekkel. Híres a helyi sörfőzde, és életem legjobb sznorkelezését is itt éltem át, ahol egy hatalmas sárga halraj fogadott, amint a vízbe értem.

Amit még megnéznénk: a vulkánok, ezek Hiloból közelíthetőek meg, főként helikopterrel, de mi végül nem jutottunk el oda. Ez a sziget tűnt talán a legkevésbé érdekesnek a négy meglátogatott közül, de a vulkántúra minden bizonnyal sokat hozzáadott volna.

Kauai: A legöregebb sziget, ahol az élővilágnak a legtöbb helyen volt ideje átvennie a hatalmat a lávától, talán ez a legszebb sziget mind közül.

• Waimea Canyon: Az egyik legjobb program volt, a Csendes-óceán Grand Canyonjának is szokták nevezni, és valóban úgy érzi magát az ember, mintha Arizonában járna, viszont itt a vörös homok és kövek találkoznak az őserdővel, és az út végén még Na Palira is remek kilátást kapunk.

• Na Pali part: A sziget északi része, ezt a zöld, hegyes részt lehet a leggyakrabban látni a képeslapokon és háttérképeken. Egy hosszú túraúton lehet bejárni, a legszebb talán az óceánról nézve.