- Bár egy szűk délnyugati sávot leszámítva szinte semmi nem terem az országban, Omán a Bahamák mögött második a világon az egy főre jutó gyümölcsfogyasztásban. Az állam az ellátás biztosítása érdekében komoly összeggel támogatja az omániak külföldi termőföld vásárlásait.
- A sivatag ellenére Omán élővilága igen változatos, különféle madarak, rákok, színes halak és óriásteknősök lakják, ez utóbbiakat tojásrakás közben is meg lehet figyelni. A nagy beruházásoknál kiemelt figyelmet szenteltek a környezet védelmének, a hotelek remek példái annak, hogy fel lehet húzni úgy hatalmas épületeket, hogy közben nem károsítják a természetet.
- Ománnál nem sok nyugodtabb hely lehet a világon: hiába arab ország, a főváros központi részein sem lehet egy hangos szót sem hallani, a bazárban is udvariasan és halkan megy az alkudozás. Mivel a szultán komoly havi apanázst biztosít az állampolgároknak, dolgozni az megy el, akinek kedve van hozzá és magasabb életszínvonalra vágyik, így stresszes embereket nyomokban sem lehet felfedezni. Az alantas munkákat nagyrészt indiai vendégmunkások végzik, bár taxisok csak helyiek lehetnek.
- Omán az egyetlen muszlim ország, ahol az ibadi irányzat a domináns; ők voltak az első kiszakadó ág (még a siíta és szunnita különválás előtt), születési helye pedig minden bizonnyal Nizwa, a belső rész történelmi fővárosa. A maszkati szultánok az ország méretéhez és szűkös erőforrásaihoz képest figyelemre méltó birodalmat alakítottak ki, fénykorukban a rabszolgakereskedelem központja, Zanzibár is az uralmuk alá tartozott. A tengerparti vidék és a sivatag ellentéte sokáig meghatározó volt, a nizwai központú imamátust csak az 50-es évek végére tudta teljesen meghódítani a maszkati szultán, és egyesíteni az országot.
- A jelenlegi szultán apja elkövette azt a hibát, hogy a fiát Angliába küldte tanulni, aki a diploma mellett magával hozta a nyugati barátait, és az első dolga az volt, hogy megpuccsolja és száműzze a maradi beállítottságú apját. Bár a mai napig a haladás szimbólumának számít, a személyi kultusz nem áll távol a szultántól: az még hagyján, hogy a fontosabb utakat és középületeket javarészt magáról nevezte el, de kivétel nélkül az összes papírpénzről is az ő különböző portréi néznek vissza. Qaboos szultán mindössze három évig volt házas, gyereke nem született, azóta pedig tartják magukat a pletykák a homoszexualitásáról, aminek terjesztéséért természetesen börtönbüntetés jár. Emellett a művészetek reneszánsz típusú pártfogójának tartja magát, kedvence az orgona, emellett rádió amatőrködik is.
- Az országban a sivatag rengeteg arcát meg lehet csodálni. A főváros, Maszkat leginkább Jeruzsálemre emlékeztet, a közelében marsbéli tájakat és a tengerbe zuhanó hegyeket is lehet találni. A fő látnivalók a wadik, amik folyók mellett kialakult hosszanti oázisok, tiszta hegyi tavakkal tarkítva.
- Ománba most érdemes menni, az ország Thaiföld szöges ellentéte: a tömegturizmus még nem jellemző, a fő látnivalóknál is alig találni turistát, viszont biztonságos, az emberek megbízhatóak, az utak pedig rendes diktatúrához méltóan rendben tartottak és virággal körbeültetettek.
- Bár ez minket kevéssé zavart, de vásárolni szinte semmit nem lehet: az ország gazdasága teljesen az olajra támaszkodik, ezenfelül ronda papucsot, sálat és turbánt, szintén nem túl esztétikus táskákat és büdös illatosítókat (főleg tömjént) gyártanak és árulnak. A turizmus jelenthet kiutat, láthatóan öntik a pénzt a szektorba.
- A népviselet eltér a szomszédos arab országoktól, főleg a férfiak ruházata érdekes, a hófehér köpenyhez szinte mindenki díszes turbánt vagy kendőt hord, néha szablyával kiegészítve.
- Az ománi népességszaporulat a legszegényebb afrikai országokéval vetekszik. A külföldi vállalatoknak szektoronként kvótákat írnak elő, a hoteleknek például a munkavállalók ötödének kötelező helyiekből állnia, de a munkanélküliség így is meghaladja a 17%-ot, és nem látszik, hogy az olaj utáni korszakban felnövő generációk hol fognak majd elhelyezkedni.
Látnivalók:
- Maszkati nagymecset: gyönyörű mecset hatalmas kerttel, egyedül a Zayed nagymecset Abu Dhabiban vetekedhet vele. Arra figyelni kell, hogy hol rakja le az ember a cipőjét, mielőtt bemegy, mert nehéz visszatalálni, akkora az épület.
- Wadi Shab: a legjobbnak tartott wadi bő másfél órás autóútra Maszkattól. Egy-másfél óra alatt lehet fantasztikus hegyek között, pálmafák és egy folyó mellett felmászni a tetején lévő kristálytiszta tóig – a mászás szó szerint értendő, jelöletlen utakon, gyakran háromméteres sziklákon át lehet feljutni. Éppen építenek egy turistautat, annak elkészültével kevésbé lesz kalandos a program. Kiemelkedő látnivaló, bizonyára a többi wadi is szép, vannak olyanok, ahova terepjáróval viszik fel a kevésbé vállalkozó szelleműeket. Maszkatba visszafelé rosszkor jöttünk le az autópályáról, és egy sivatagi földúton kellett keresztül autózni, ezt csak ajánlani lehet, így tökéletesen meg lehetett figyelni a hegyeket és a sivatag belsőbb részét.
- Bimmah lyuk: Maszkat és Wadi Shab között egy beszakadt nagy lyuk, ami megtelt vízzel; sajnos a legenda nem igaz, hogy egy meteor ütötte volna át a talajt, valójában a mészkő erodálódott ennyire. Kifejezetten jól néz ki, és úszni is lehet benne.
- Óváros: rendes régi tengeri hatalomként Maszkat kikötője körül összpontosul a történelmi városrész, a tengerparti sétány szép, a bazár kicsi, sok látnivaló nincs itt, de a nyugodt hangulata egészen egyedi.
- Operaház: Maszkat egyik újabb látnivalója, érthetetlen módon alig van benne előadás, kívülről nagy, de nem tűnik kiemelkedőnek.
- Al Jissah és al-Bustan Beach: a nagy szállodákat ide építették félórányira Maszkattól, érdemes végigsétálni, elképesztő maga a szálloda (Shangri La) és a tengerpart is a mészkőből kialakult furcsa alakzatokkal, rejtett partszakaszokkal és színes halrajokkal.
Amit még megnéznénk: Nizwa és a Jebel Akhdar hegység többi része, Salalah (ez utóbbi egy külön utazás), sok más wadi.
