Úgy gondolom, teljesen nyilvánvaló milyen fontosnak tartom az evolúció hatását az ember pszichéjére, mégis gyakran az ember személyes múltja, személyiségének fejlődése ugyanúgy elengedhetetlen szempont a viselkedésének megértéséhez. Az ember világról alkotott képében jelen van ő maga is, sőt nagyon konkrét elképzelései vannak saját mind külső, mind intellektuális tulajdonságairól. Ennek megfogalmazására az önkép tűnik a leginkább átfogó fogalomnak.
A pszichoanalízis szerint a féltékenység az ember saját magával szembeni mély bizonytalanságából fakad. Én személy szerint gyakran nem értek egyet Freudékkal, mert habár elengedhetetlennek tartom munkásságukat a mai pszichológia kialakulásának szempontjából, visszatekintve mégis csak pszeudo tudománynak tűnik a sok álomolvasás meg szülő-gyerek elfojtott szexuális perverzió. Természetesen a gyerekkor meghatározó egy egyén személyiségfejlődésének minden aspektusából. Az ellenkező nemű szülő megvont szeretete, vagy egy másik testvér favorizálása, esetleg a pozitív megerősítések folyamatos hiánya valóban kialakít az emberben egy torzított önképet. Ez azonban nem a féltékenység végső magyarázata, csupán egy személyes kondíció, amely a féltékenység mértékét, előfordulási arányát növelheti.
A féltékenység azért található meg mindenki agyában, mert adaptív előnyökkel szolgál. Felhívja a figyelmünket az esetleges veszélyre, mely tudatában hatékonyabban védhetjük az érdekeinket. Ennek egy extrém példája az oroszlánoknál az infanticidás, amikor a hímek megölik a nőstények korábbi kopulációjából született kicsinyeit. Bizonyos szempontból ez nem összehasonlítható az emberi féltékenységgel, de fontos a jelenség megértéséhez. Az oroszlánok azért végeznek elődeik kölykeivel, mert nem akarják az etetésükre pazarolni erőforrásaikat, valamint minél hamarabb szülésre akarják késztetni a nőstényeket. Ez igaz az emberi kapcsolatokra is: ha megcsalnak, azonnal összepakolsz és se egy forinttal, se perccel nem költesz többet a dezertáló félre. Talán ez a mi korosztályunkra még nem releváns, de a párterápiában nem véletlenül kiemelt terület a másik fél korábbi kapcsolatból származó gyerekeinek kérdése. Akinek elváltak a szülei, ismerős a szituáció, milyen kelletlen tud lenni egy nevelő szülővel a kapcsolat. Azt viszont jobb esetben nem tudják, hogy párkapcsolati szinten a nem közös utódokra fordított pénzügyek mindig veszélyes területet jelentenek. Az új anya is teljes joggal féltékeny a férje előző gyerekére, akit finanszíroznia kell, és ez - ha nem áll rendelkezésükre megfelelő mennyiségű forrás - káros lehet a közös gyerekek nevelésére.
Rengetegszer ugyanis olyan dologra vagyunk féltékenyek, amire nincs okunk. Ha a barátnőnk megbámul egy nálunk kigyúrtabb Bélát a Westendben, akkor összedől a világ? Nem, mert tudjuk, hogy velünk jön haza, mert jól megértjük egymást. Más a helyzet, ha én is az edzőterem szaunájában szedtem fel Szandikát és az egyetlen közös programunk, hogy engem nézünk a tükörben... Szintén más a helyzet, ha a nőnk minden nap Bélával ebédel a munkahelyén és este is arról beszél nekünk vacsoránál, milyen jó fej. Ekkor már felmerül az érzelmi kötődés gyanúja – nyilván azért vannak ennyit együtt, mert ők is jól megértik egymást. A férfiak fejében tetézi a kellemetlen érzést, ha Béla netalántán magasabb pozícióban van, több pénzt keres, mint mi. Akkor aztán már mehetünk az e-bayre kék tablettát rendelni. Mert mi, férfiak különösen érzékenyen reagálunk, ha egy harmadik fél dominánsabb, jobb erőforrás megszerző képességekkel rendelkezik.
A felmérések szerint a féltékenység megjelenését és mértékét nem befolyásolja az iskolázottság vagy a gazdasági körülmények, szociális státusz. Megfigyelhető viszont, hogy a szegényebb társadalmi rétegeknél jellemzőbb a családon belüli erőszak. Ez ugyanis egy végső elkeseredett próbálkozás a nők elérhetőségének korlátozására. Nem olyan elegáns, mint egy sárkánnyal őrzött toronyba zárni, de legalább olyan hatékony érzelmi fenyegetésben és függőségben tartani a nőket egyik veréstől a másikig. Ez egy következő stádiuma a tiltásnak. Amíg a török férjek csupán nem engedik el a nőt bulizni a barátnőikkel, felügyelet nélkül, az elkeseredett, nincstelen és jó eséllyel alkoholista férfiak ököllel és övszíjjal sulykolják a nőkbe az értéktelenségüket.
Jóllehet a természetes szelekció arra épített minket, hogy a szexuális félrelépést vegyük a legjobban zokon, azért tűnik nagyon baljósnak a sok munkahelyi ebéd Bélával, mert tudjuk, hogy a szívünk választottja a pénz és biztonság mellett megértést és törődést keres. A kutatások szerint egyébként a férfiak intenzívebben reagálnak a megcsalásra, ha az testi természetű, nem érzelmi. A nők ezzel szemben azt nem állhatják, ha mással ebédelünk. Nem mintha azt díjaznák, ha az Ötkert wc-jében játszanánk búvárosat egy ismeretlen csajjal.
Azért félnek a nők párjuk kapcsolaton kívüli alkalmi szexuális tékozlásától, mert idővel érzelmi elhagyáshoz vezethet. Míg ha esetenként egy-egy ismeretlen nővel a védekezés biztonságában a férfi félrelép az magában nem olyan kockázatos. Kumulatívan viszont veszélyeztetheti kapcsolatukat abban az esetben, ha a férfi elkezd érezni valamit egy másik nő iránt, rögtön kérdéses meddig fogja még csakis hivatalos barátnőjét támogatni, mind jelenlétben mind anyagi formában. Nem szeretnék a nőkről olyan képet festeni, főleg a mai emancipált világban, mi szerint csakis a pénz alapján hozzák a párválasztási döntéseiket. Ez természetesen általánosan így nem igaz, úgy viszont igen, hogy pszichéjüket az evolúció arra szelektálta, hogy a hím oldaláról támogatást és erőforrást várjanak el. A párválasztási kognitív algoritmusok központi kritériuma a férfi ilyen irányú képességei.
Mégse az utódlás kérdése az első, ami eszünkbe jut, ha megcsalásra gyanakszunk, hanem a kétely, aminek tárgya lehet a személyünkkel vagy a másik megbízhatóságával kapcsolatos. De az utóbbi is visszavezet a saját rossz döntéseinkre, hiszen rosszul mértük fel a társunk személyiségét. Mint láthattuk, a nők agyában a mások megbízhatóságáról alkotott vélemény területe magas fokú aktivitást mutatott, mikor a féltékenység érzését élték át.
Fordítva is hasonlóan működik a dolog, hiszen mivel a férfi génjeinek számára végzetes lehet, ha a nő nem tőle esik teherbe. Tehát evolúciós szinten is fontos, hogy a nő megbízható legyen, nem csak az egyes férfi önérzetét sérti, ha felszarvazzák. Terri Conley (nőnemű) pszichológus vesszőparipája, hogy az evolúciós pszichológia nem ad kellően árnyalt képet nők rövid távú szexuális preferenciájáról. Állítása szerint a nők azért válaszolnak az első cikkben is olvasható „bevállalna-e egy egyéjszakás kalandot” típusú kérdésekre negatívan, mert az rossz színben tüntetné fel őket a társadalom szemében.
Ezzel valójában tökéletesen egyetért az evolúciós pszichológusokkal, akik véleménye, hogy a nők szexualitása nagyban függ az adott korban uralkodó társadalmi eszméktől. Ennek az alapja, hogy historikusan a párok inkább a férfiak területén telepedtek le, például mert a birtokok férfiágon öröklődnek. A nők számára a beilleszkedés fontos része volt, hogy átvették a helyi kultúrát. Hasonló idegen környezetben az is teljesen érthető, hogy szexuális elérhetőségüket titokban akarták tartani. Ennek a mai megfelelője, hogy senki nem akar olyan buta ribancnak tűnni, mint akiket a valóságshow-kban lát vagy akiket Barney Stinson fűz le részről részre a How I met your mother c. szitkomban.
Ezzel szemben egyre több erős, határozott nő meri felvállalni, hogy igenis vannak szexuális igényei és ezek kielégítése nem szolgál referenciául az intelligenciájuk megítéléséhez. Azonban nem mindenkinek van ennyire helyén az önértékelése és ez a féltékenységhez is hozzájárul. A féltékenység nagyon hasonló az irigységhez, amikor egy másik fél tulajdonságait a miénknél jobbnak tartjuk. Míg az irigységben valamit akarunk, ami a másiké, a féltékenység tárgya valaki, aki egyelőre a miénk, de úgy gondoljuk ő is felfigyelt az általunk irigyelt fél tulajdonságra.
Mivel az emberek nem egyenlők, mindig lesz okosabb, kívánatosabb, szebb vagy akár könnyebben kapható. A helyes önkép viszont segíthet kiszűrni a negatív hibákat, mikor nincs megcsalás, csak gyanakvás.
Conley másik érdekes felfedezése, hogy a nők szimplán azért sem nyitottak annyira az alkalmi kapcsolatokra, mert számukra az nem olyan élvezetes, mint a férfiak számára. Lássuk be, valóban nem meglepetés, hogy egy átmulatott éjszaka utáni hajnali dugás élményben elmarad a tantrikus szex szintjétől. Talán még megengedhető általánosítás, hogy a férfiak önzőbbek a szexben, az viszont biztos, hogy a két nem szexszel kapcsolatos elvárásai, igényei mások. A nők számára az együttlét egy meghittebb, intim tevékenység, míg a férfiak genetikai programjuknál fogva mindenbe beledugják, ami mozog.
Könnyen lehet, hogy valakinek van már személyes rossz tapasztalta a megcsalásról. Ezt az információt illetve rossz érzést az agya megjegyzi, mint minden negatív dolgot, hogy tudjuk, a jövőben mit kell elkerülnünk. Ez egy adaptáció, ami őseinket segítette abban, hogy ne nyúljanak bele a tűzbe, vagy hogy óvatosan pattintsák a köveket, mert fáj, ha a kezükre csapnak. Adott esetben viszont visszájára fordulhat, és ezáltal fogékonyabbak lehetünk a féltékenységre, hamarabb és hevesebben reagálhatunk kétértelmű jelekre.
A konklúzió tehát, hogy a féltékenység természetes érzelem, ami az ember génjeinek továbbörökítését védte. Tehát nem kell miatta szégyenkezni, amit viszont érdemes megtenni ilyen esetekben: venni egy nagy levegőt és átgondolni a hogyan látjuk magunkat, a párunkat és a kettőnk közti kapcsolatot. Ugyanis ha elhamarkodottan csapunk balhét, az nem csak a szégyenre, de a szakításra is okot adhat. Szóval, ha látjuk, hogy a barátunk kidülledt szemekkel fordul egy nő után az utcán, akkor ne a pofon várja mire visszafordul, hanem egy emancipált nő, aki végiggondolja kapcsolatuk és saját értékét. És ha az összes pozitívum mellett végül arra jut, hogy attól csak erősebb lesz, ha beismeri, hogy a másik nőnek esetleg feszesebb a feneke, akkor ne lustálkodjon kedden és vasárnap, hanem ragadja meg az edzőcuccát és menjen el Kangoozni.
