- Új-Zéland a Föld jelentős szigetei közül az utolsó, ahol megjelent az ember. I.sz 1300 körül jelentek meg a polinéz kirajzás keretében a maorik, ennél csak a bő száz évvel később benépesült, de jóval kisebb Azori-szigetek büszkélkedhet rövidebb történelemmel, bár ott is vitatott, hogy nem lakták-e kihalt népek korábban. Az tény, hogy ha Budapestről átfúrnánk a Földet, valahol Új-Zélandtól kicsit keletre kötnénk ki a tengerben, tehát kevés ennél messzibb hely van Európából, és úgy általában mindenhonnan, a közelinek számító Sydneyből is több mint 2000 km az út.
- Új-Zéland maorik előtti esetleges populációjával kapcsolatban megszokott módon igen vad teóriák léteznek, ebből talán a legvadabb, hogy zsidó vallású vikingek lakták. Az tagadhatatlan, hogy létezik az Északi-szigeten egy Norsewood nevű település, amit norvég bevándorlók alapítottak; itt igen bizarr látvány a számtalan viking sisak és egyéb szimbólum a világ másik felén.
- Bár ma a maorik számítanak elnyomott és nemrég tudatukra ébredt kisebbségnek, szegény moriorik, a világ egyik legbékésebb népe még rosszabbul járt, amikor a történelem egyik legbrutálisabb mészárlása keretében a XIX. század első felében az európai fegyverekhez jutott harcias maorik lényegében kiirtották őket.
- A repülőtéri útlevélellenőrzésnél kevés pontosabb lenyomata van egy ország kultúrájának: Christchurchben két, kizárólag családok részére fenntartott üres sor végén ásítoznak a dolgozók, amíg a többiek az egyetlen és láthatóan túlterhelt határőrre várva kígyóznak.
- Borvidékekkel tarkított vidékhez méltóan az új-zélandiak isznak rendesen: a reggelihez még opcionális a pezsgő, az ebédnél és vacsoránál viszont kifejezetten keresni kell az étteremben az absztinenseket, nem könnyű feladat. A szőlők szokatlan módon nem a domboldalakban vannak, hanem síkságon, a termelés nagyrésze Marlborough-ból jön. Az exportált boroknál az új-zélandiak érik el messze a legmagasabb literenkénti árat (ha a még drágább francia pezsgőt nem nézzük), ami nem meglepő a remek sauvignon blanc-t és pinot noirt kóstolva.
- Az hagyján, hogy rengeteg ingyenesen használható teniszpályát látni, de a közbiztonság annyira jó, hogy még azt is kiírják, ha éppen olyan „lepukkant” részen van a parkoló, hogy érdemes bezárni a kocsit.
- Meg kell hagyni, hogy az országmarketing elég erős: a kivi gyümölcsöt, a gyümölcs nevét adó madarat, valamint a második szimbólumnak számító és 6-8 méteresre megnövő páfránylevelet is minden létező felületen használják, még az autók hátára is ezeket ragasztják Nagy-Magyarország matrica helyett.
- Hiába sokkal enyhébbek a telek, a helyiek pont úgy bírják a hideget, mint a svédek, 10 fok felett alapvető viselet a rövidnadrág, a tenger pedig 17 fokosan már melegnek számít.
- Bár nagyméretű szárazföldi vadállatok nincsenek, az élővilág igen érdekes: delfin, albatroszok, fóka, pingvin, valamint a nyílt tengeren nagyszámú bálna, illetve végtelen endemikus madár figyelhető meg. Minden lakosra 6 birka jut, és szarvasmarhából is annyit tartanak, hogy a húsukat a csirkével azonos áron adják. A virágillat konstans, a fák hatalmasra nőnek, a mérsékelt éghajlathoz alkalmazkodott pálmafák és a mindenhol növő lila virágok egészen egyedi karakter adnak az országnak.
- A Déli-sziget északi vége a legjobb klímájú hely, itt a legerősebb a gyümölcstermesztés is, áfonya, banán, avokádó és kivi mellett almában is meglepően erősek, a magyarra egyáltalán nem hasonlító, jóval kisebb nektarinjuk pedig a legjobb, amit a műfajban eddig kóstoltunk.
- A táj a vártnak megfelelően nagyon változatos: az egyik faluban a hobbitok földjén érzi magát az ember, a következő kanyarnál pedig azt várja, hogy mikor zúdul rá egy ork horda a sziklás és sárga dombok mögül. A Karib-tenger, Izland, az Alpok, a Comói tó, Skócia, Hawaii, Dél-Afrika, Opatija mellett az Alföld és Somogy megye is eszünkbe jutott a környezetről.
- Ha valakinek az álma, hogy fonalboltot nyisson, akkor Új-Zélandra érdemes költöznie, ahol hihetetlen népszerűségnek örvend a kötés; ennek megfelelően minden kisebb városban legalább két fonalbolt szolgálja ki az igényeket.
- Az angol eredetű népesség külsejének nem tett jót a néhány száz év egy újabb és gyérebben lakott szigeten; a reggelik is sajnálatos módon a bacon-konzervgomba-marmite háromszögben mozognak, sőt, az utóbbi tovább korcsosult, és Veggiemite néven borzasztja el a külföldieket. Az ehetetlen Weet Bixre jobb nem is kitérni, viszont a steak mellett a tengeri halaik (főleg a John Dory) és a zöld kagyló is remek ételek. Bevásárolni pedig a Pak’n’Save-be kell menni, minden van, a helyi (igen magas) áraknál olcsóbban.
- Az őshonos édesburgonya itt kumara néven fut, nehéz eldönteni, hogy a fehér, a lila, a vörös, a narancs vagy az arany változat a gusztusosabb.
- Azt el kell ismerni, hogy az új-zélandiak rettentő bátrak, az egy főre jutó extrémsportolók száma a Déli-szigeten világrekord lehet; aki legalább háromszor nem halt majdnem meg, az nem is számít rendes embernek. A túrázás talán sportnak sem számít, lényegében minden helyi szorgosan műveli egész évben. Azon kisebbség körében, akik nem minden héten vágynak levetni magukat egy szikláról, népszerű a foci is.
- A tenger illata és a kabócák zaja is itt a legerősebb, amit eddig észleltünk. Az ár-apály jelenség is elképesztő, sok helyen kilométereket ingázik a tenger napjában kétszer, ami annyira meghatározó része az életnek, hogy a benzinkutakon is kiírják, pontosan mikor lesz aznap a dagály.
- A csekély létszámú népesség nagy előnye, hogy a legnagyobb látnivalók (Hobbitont kivéve) lényegében teljesen üresek, a kevés turista jelentős része viszont igen ellenszenves hippi. Nagy hátrány még, hogy előzni egyáltalán nem tanulnak meg a helyi sofőrök, így hosszú kilométereken keresztül képesek 30-cal menni a teljesen egyenes és alig használt utakon egy kamion mögött. A teljesen indokolatlan útszűkítések is igen bosszantóak, ahol a popsicle néven ismert táblaforgató embereknek van kiszolgáltatva az autós, akik néha negyedóráig tartják fel az embert egy 20 méteres lezáráson, ami alatt egyetlen autó sem jön szembe. Az ide látogatónak azzal is meg kell barátkoznia, hogy minden látnivalóért rendesen meg kell dolgozni több órás vezetés formájában, egyébként igen élvezetes tájakon át.
- A bor mellett a cider is igen népszerű, jól mennek a megjegyezhetetlen nevű helyi gyümölcsökkel ízesített változatok – azért a feijoás változatot megjegyeztük, hogy mindenkinek melegen ajánlhassuk. Jól megy a sora a dél-amerikai eredetű alpakáknak, a szintén nagyszámú merinói juhval együtt jó minőségű, de igen drága ruhákat készítenek a szőrükből.
- A világ vége státuszhoz illően néhány év késéssel érnek el ide a világtrendek, amit nem is mindig értenek meg pontosan; a gluténmentes például annyit jelent errefelé, hogy kevés glutén van az ételben, gluténallergiáról még nem hallottak. A természetvédelem sem egy jól átgondolt ideológia, a környezetet minden skrupulus nélkül alakítják, ha kell, kivágnak egy teljes erdőt is, majd visszanő alapon, a fjordok közepére pedig simán beépítenek néhány villát. Koktélbárból is számtalant találni a nagyobb városokban, az italok pont úgy néznek ki, ahogyan egy nagyváros jól menő bárjában várja az ember, ízük viszont nem sok van.
Látnivalók:
- Christchurch: a déli sziget legnagyobb városa, egy szép arborétum van, meg egy éttermekkel teli utca, ahol átmegy a villamos, egyébként nincs sok minden.
- Kaikorua: tengeröböl és füves fennsík, szép sétálóhely fókákkal a várostól 10 percre, a világ bálnanéző központjaként hirdetik magukat.
- Marlborough: a legnagyobb borrégió, maga a táj nem különleges, viszont jó borpincékkel és éttermekkel van tele.
- Nelson: kikötőváros a Déli-sziget északi partvonalán, remek a klíma, érdemes besétálni a belvárost és a kikötőt.
- Golden Bay: az északnyugati csücsök, itt vannak a legszebb strandok, teljesen elzárt vidék, hosszú szerpentinen kell átverekednie magát, aki ide el szeretne jutni. Ember szinte semennyi nincs, magánszállásokon lehet megszállni. Wharariki Beach kiemelkedő.
- Abel Tasman Nemzeti Park: gyönyörű dzsungel karibi hangulatú tengerparttal, egy napot érdemes itt eltölteni, rengeteg túraútvonal van, a Split Apple Rock és Awaroa Bay a legnagyobb látnivalók.
- Északi fjordok: Gyönyörű út sok stranddal Nelsontól Pictonig, szinte minden kanyarban meg akar állni az ember, a végén indul a Nelson-Picton komp, ami önmagában egy kiemelkedő élmény.
- Wellington: bár a fővárost részben azért hozták le Aucklandből az Északi-sziget legdélebbi pontjára, hogy megelőzzék a déliek függetlenségi törekvéseit, a város azóta egész érdekes lett, helyenként New York-i hangulatú utcákkal, számtalan étteremmel és bárral. Az időjárás viszont szörnyű, folyton esik az eső és fúj a szél, emiatt a belvárosban mindenhol árkádsorokat építettek, hogy ne ázzanak el a lakók.
- Napier: kiemelkedő látnivaló, egy teljes egészében art deco üdülőváros a tengerparton, érdemes végigsétálni, a tengerpart a fekete homokkal is remek.
- Taupo tó: az ország legnagyobb tava, az északi partján szép termálfürdők vannak, illetve itt van a világoskék vizű Huka Falls, sok látnivaló van a környéken.
- Rotorua: a maorik központja, gejzírek és termálfürdők városa.
- Tauranga: kiemelkedő látnivaló, a maroik szent hegye közvetlenül a tengerparton, 45 perc alatt fel lehet jutni a tetőre, ahonnan gyönyörű a kilátás az öbölre és a környező érintetlen szigetekre.
- Hobbiton: talán a legjobb látnivaló, A gyűrűk ura forgatása után még elbontották a Megye díszleteit, de A hobbit készítésekor már tartós anyagokból építkeztek, és azóta is változatlan minden. Csak szervezett túrával lehet bejutni, de megéri, extrém gyönyörű.
