Dublin után rengeteg aggályom volt egy költségkímélő londoni utazással kapcsolatban. Szerencsére viszont kellemesen kellett csalódnom, habár sajnos csak a pénzügyeket illetően. A turista tömeg és az időjárás is rosszabb volt, mint vártam. Ez persze ne tartson vissza senkit abban, hogy ellátogasson a 18 és 25 év közötti lányok (talán csak divatból) kedvenc városába.
Utazás
Azt, hogy London nem csak a fiatal lányok kedvence, már pusztán az a tény is mutatja, hogy 4 repülőtere van. Ami ebből a költségtudatos utazók hasznára válik az az, hogy bármelyik fapados légitársaság elrepíti őket, viszont minél olcsóbban repülünk a várostól, annál messzebbi reptérre érkezünk. Remek példa erre a Ryanair és Stansted esete. A 2 óra 10 perces repülés után még jó 1 és negyed órát kell buszoznunk London szívébe. A legolcsóbb, ha az EasyBus társaságnál foglalunk előre jegyet, az egyetlen trükk csupán annyi, hogy a terminálból kifelé le kell mennünk egy szintet a buszparkolókhoz, amit a terminálból nem lehet látni. A repülés költségeire visszatérve: érdemes szemezgetni a különféle fapadosok ajánlatait, de azt hiszem nem fog senki se meglepődni, hogy a Ryanair az, amely jelenleg a legjobb árakat adja. Ez azt jelenti, már 15-20 ezer forint között megúszhatjuk az utat.
Londonban a közlekedés elsőre rettentő bonyolult. Metró és buszvonalak tucatjai várnak minket, hosszú folyosókkal, véget nem érő mozgólépcsőkkel és többszintes földalatti csomópontokkal. Szerencsére metrótérképet kb. mindenhol tudunk szerezni, de sokkal jobban jár az ember, ha letölt egy navigációs programot az okostelefonjára - mint például a TubeMap (ingyenes) -, mely offline (tehát adatforgalmon nélkül) kiszámítja nekünk a legjobb utat.
A tájékozódásnál sokkal nehezebb a közlekedés megfinanszírozása, illetve a legköltséghatékonyabb megoldás megtalálása. Alapvetően a britek városa két lehetőséget ad nekünk, bliccelni nem lehet. Az Oyster Card egy RFID chip kártya, melynek 5 font az alapdíja, de ez teljes egészében visszaváltható. Ez a kártya feltöltős rendszerű és felkínálja azt az előnyt, hogy csak annyi pénzt költünk, amennyit utazunk, sőt olcsóbban vehetünk utazásokat, mintha egyesével vennénk jegyeket. Az egyébként a harmadik és egyben egyáltalán nem budget és nem is egyszerű megoldás, ugyanis ha csak jegyet veszünk, akkor előre meg kell venni azt a két állomás (honnan-hova) kiválasztásával. Az Oystert a belépéskor lehúzzuk (így enged be a kapu), majd amikor kimegyünk a metróból és ismét pittyentünk vele (így enged ki a kapu), akkor számolja ki mennyit is fizetünk. Ezt viszont egy kedvezménnyel teszi, tehát már olcsóbb, mintha sima jegyet vennénk.
Van ám olyan is, hogy csúcsidő (peak): hétköznapokon reggel 6:30 és 9:30 között, valamint délután 16:00 és 19:00 között. (a hétvégén az egész nap off peak!) Ilyenkor drágább az utazás sima jeggyel és Oyster carddal is. Az egyetlen jó megoldás tehát a Travelcard. Ezt igazából a turistáknak találták ki. Megadott mennyiségű pénzért akármennyit utazhat az ember a megadott zónákban, ahova megvette a Travelcardot. Ha csak a belvárost látogatjuk, akkor a legolcsóbb 1-2. zónás verzió is elég lesz. Arra kell egyedül figyelni, hogy a Travelcard esetében is van peak, de csak reggel! Ha olyan egynapos, vagy egyhetes (ez a két lehetőség van az egy hónapos és az egyéves mellett) Travelcardot szeretnénk, amivel reggel 9.30 előtt is lehet utazni, az drágább. Ergo nem érdemes korán kelni, későn feküdni viszont igen, mert hajnali 4:30-ig érvényes. A végső fordulat a Travelcardot illetően az az, hogy ugyanannyi egy egész napos Travelcard, mint az Oyster card maximálisan elkölthető napi egyenlege. Létezik ugyanis egy "price cap" nevű dolog, mely egy felső értékhatár, aminél többet nem kell Oysterrel költeni egy nap, és úgy is korlátlanul lehet utazni. Meglepő módon ez a határ pont annyi, mint az egy napos Travelcard ára.
Miért nem ugyanaz tehát a kettő? Először is a Travelcardnál csak reggeli peak van, másodszor annak nincs alapdíja, tehát nem áll benne 5 fontunk az utazás végéig, illetve nem bukunk ennyit, ha elveszítjük.
Szállás
Természetesen itt is csak hostel kerülhet szóba, mert a gyengébb hotelek és sima Bed and Breakfastek is túl drágák ahhoz, hogy budget utat lehessen velük kihozni. Szerencsére viszont nagy választék van a hostelek között. Személy szerint két kritériumot tartok fontosnak: hol van a hostel és hány százalékos értékelést kapott. Az áruk nagyjából hasonló, azon nem lehet sokat fogni. Meg lehet viszont szívni egy hostellel, aminek 60%-os értékelést adtak, büdös van, nem működik a wifi, és egy biztonsági őr járkál körbe este, aki csendre int mindenkit, aki akár csak suttog is az ágyában.
Hacsak nem szeretnénk kisiskolás kirándulásaink emlékeit feleleveníteni, ajánlott egy 80% fölötti helyen szobát vagy ágyat foglalni. Mi mondjuk itt (Clink78) is ráfáztunk, ugyanis nem volt ingyen wifi, sokat kellett sétálni a metróig, de ami a legfelháborítóbb: nem lehetett alkoholt bevinni, a bárban pedig 4 font volt az a Guinness, amit a Sohoban és a Piccadily környékén is 3 körül lehet inni. Cserébe jópofa berendezést, fasza hangulatot és normális ágyakat adtak.
Étkezés
London tele van olcsó kajálási lehetőségekkel. Ha valakinek nincs baja a hostelben főzőcskézéssel, Londont neki találták ki. A Tesco tele van 1-2 fontért kapható mikrózni való ételekkel, amikkel jól lehet lakni és finomak is! Nem csoda, hogy ennyire kövérek az angolok is, belépve egy boltba az ember szeme elé igazi kapitalista kínálat tárul. Ami a legjobb az egészben, hogy szinte minden olcsóbb, ha többet veszünk belőle – így mondjuk elég nehéz csak egy sört venni. Igazi jó angol ale-eket négyesével például 5 fontért osztanak, ami azért elég baráti. Ugyanez szórakozóhelyeken, pubokban azért drágább. Olyan 3-3,5 font körül lehet számolni egy sörrel, míg egy whisky 4-5 font, amire sok helyen plusz 1 fontért rá lehet duplázni. Ezzel csak az a gond, hogy az alap mértékegység hivatalosan a rövid italok esetében 2,5 cl, tehát duplázva kapunk egy felest… Sok kocsmában viszont étkezéssel egybekötve jobban megéri inni. 6 fontért ugyanis egy “beer and burger” ajánlat, ami egy sör, egy hamburger és egy sült krumpli. A ketchupot legalább ingyen adják!
Ha más meleg ételre vágyunk 5 font alatt, lehet nagyon laktató kínait enni vagy akár kebab-féleségeket is. A boltokban a péksüti olcsó, a hideg szendvics nem kifejezetten, azt olyan 2-3 font között találunk. Üdítőket 1 font környékén lehet lőni a Tescoban, de a Westminsterrel szembeni kisboltban 2 alatt nem kapunk egy pohár vizet se. A budget utazók már nyilván tudják, de azért elmondom: érdemes készülni.
Látnivalók
Látnivalókból van bőven, a probléma inkább az, hogy nagyon sokan szeretnék látni őket. Így az egész városnézés egy kevésbé jó élmény lesz, mert mindenhol nagy sor van és tömeg és tolakodás. Mindemellett még a belépők is drágák. A Tower 20 font, a Tower Bridge 8,5 például. A London Eye talán 19 font, de legalább a múzeumok ingyenesek, persze egy egy plusz kiállítás vagy jobb tárlat azért néhol mégis csak kerül pár fontba.
Ha csak gyalog vesszük a nyakunkba a várost, akkor is rengeteg szépet láthatunk. London varázsa sokak szerint a modern és klasszikus épületek szimbiózisában rejlik. Sok előre összeállított sétaútvonal is található az interneten, de akár helyben is, mégis az egyik legjobb felülni valamelyik emeletes (double-decker) buszra és menni vele pár kört – ha van Travelcardunk, ez máris egy ingyenes hop-on/hop-off túra!
Szórakozás
A várépítésnél egyetlen hobbi áll közelebb a brit szívhez: a kocsmában verekedés. Fontos tudnivaló, hogy amennyiben egy talajrészeg skót förtelmes akcentussal érthetetlenül duruzsol a fülünkbe, nagy valószínűséggel valami balladai homályba vesző sértést akar tisztes ökölharccal megtorolni. Nem kell hozzá sok, hogy egy britnél kihúzzuk a gyufát, a lényeg úgysem az, hogy kinek van igaza, hanem hogy akarunk-e néhány kellemes napot a brit igazságszolgáltatás vendégeként egy zárkában tölteni, majd egy néhány száz fontos büntetéssel hozzájárulni az Egyesült Királyság pénzügyi stabilitásához. Azonban a britek heves harci kedvétől nem kell megijedni: a legegyszerűbb, ha egyből bocsánatot kérünk a gyakran el nem követett bűnünkért, utána pedig kihívónkból hirtelen a legjobb barátunk válik, aki sűrű hátveregetés kíséretében fogja ecsetelni, hogy haragja tovaszállt, és persze mélyen lakó szeretet vette át helyét a szívében.
A fentiektől eltekintve azonban meleg szívvel ajánljuk a londoni pubokat a nap minden szakában. Kora délutánig ebédelni és teázni, estig sörözni, éjszaka pedig arcon pörögni illik a pubokban. 2005 óta igen bölcs módon be van tiltva a dohányzás, így a nap megfelelő szakában kisgyermekes családokkal is találkozhatunk. Az éjjeli nyitvatartás csak néhány pub kiváltsága, így ezeken a helyeken - különösen ha a 2-es zóna határain túlra merészkedünk, ahol nincsen minden pub tömve turistával - jó eséllyel átélhetjük az "igazi London" életérzést, amikor végigtekintünk az ír dokkmunkások rengetegén, amint hiányos fogazatukkal egyszerre lökdösődnek, üvöltenek és isszák a jól megérdemelt Guinness-üket.
