A csendélet a művészi önkifejezés egyik meghatározó formája, amely alkalmas arra, hogy az alkotó lelkének minden rezdülését megismertesse a szemlélővel. A kép jól láthatóan elutasítja Cézanne pompázatos színhasználatát és Van Gogh szürrealizmusát, helyette inkább a hétköznapi élet témaköréből meríti művésziségét.
A kép egy iskolai jelenet idéz meg erős szimbolizmusával: szinte magunk előtt látjuk a táska által megtestesített fiút, amint szomorúan áll egymagában, és nap mint nap kénytelen végigszenvedni a merev oktatási rendszer által rákényszerített borzalmas rutint. Szintén mellbevágóan kifejező a szemetesvödör és a vécépapír használata, amelyek a fiú elrontott életének szívfacsaró vetületei. A többi tárgy fölé emelkedő virágok egyszerre jelenítik meg a fiatalságot és – mivel két virágot láthatunk a képen - a szerelmet, amit a fiú minden bizonyára éjt nappallá téve keres.
Hihetetlen, hogy a műalkotás személyes jelenlét nélkül is mennyit el tud mondani nekünk a művészet egyik örök vizsgálódási tárgyáról, a szerencsétlen kisgyermekről, akiből megannyit láthatunk az utcán, és gyakran nem is sejtjük, milyen mély fájdalmat kell átélnie mindennapjai során.
