20. Fekete hattyú (Black Swan, 2010)
Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni – mondja a népdal, és milyen igaza van. Listánk legújabb filmje, amelyben Natalie Portman tényleg tökéleteset alakít, azzal a többlettel, hogy ő maga is pont olyannak tűnik (vagy inkább csak tűnt), mint a filmben eljátszott Nina. Kitűnő pszichés történések a háttérben, áthallások a Hattyúk tavára, és Mila Kunis, aki maga a tökély.
19. Amerikai szépség (American Beauty, 1999)
A mesterkélt és kisstílű kertvárosi élet legjobb kritikája, amelyben (és nem csak itt) Kevin Spacey olyat alakít, amilyet kevesen tudnak. A nyomasztó felelősség, az elfojtott homoszexualitás és a szexi kiscsajok problémakörének végigjárása mellett a film erényei közé tartozik a kiút felvillantása is, meg persze a nagyszerű főcímdal.
18. Kill Bill (2003-2004)
Tarantino második legjobb filmje a bosszú létjogosultságáról, amelyben még Uma Thurman is jó. A filmben elfolyik több száz liter művér, hallhatunk hibátlan párbeszédeket, valamint megcsodálhatjuk Tarantino fő névjegyét is, nevezetesen azt, hogy bármilyen agyament dolog történik a filmvásznon, később jó sokszor eszünkbe fog jutni. És még jön a 3. rész is.
17. Forrest Gump (1994)
A XX. század fontos történései egy fogyatékos alabamai fiú nézőpontjából. A Holdon sajnos a filmváltozatban nem jár, de azért bőven kijut neki a történelmi fordulópontokból. Szomorú és vidám részek váltakoznak, és a nézőt minden csúcsra és völgybe rántja magával a film. Azért Dan hadnagy részei lenyomják a többit.
16. Az üldözők (The Searchers, 1956)
A klasszikus westernek legjobbja, amely még egy nála előkelőbb helyezésű filmet is inspirált. A kötelező western-elemek tökéletes alkalmazásán túl azzal a komoly problémával is szembesülünk, hogy az idő néha az igazság helyreállításának útjába áll. Ráadásul régen még volt idejük a rendezőknek elrejteni egy filmben olyan dolgokat, mint Ethan és Martha titkos szerelme.
15. Arábiai Lawrence (Lawrence of Arabia, 1962)
A sivatag bizony a világ legjobb helyei közé tartozik, csak kevesen tudják róla. Nem így a rendező Davin Lean, valamint T. E. Lawrence, aki tényleg arab törzsek fellázításával töltötte mindennapjait. Egy gyönyörű film remek jellemábrázolással, jóarc beduinokkal és azzal a tanulsággal, hogy a jellemes embert a világon mindenhol megbecsülik.
14. A jó, a rossz és a csúf (Il buono, il bruttó, il cattivo, 1966)
A dollár-trilógia utolsó része, Sergio Leone spagettiwesternje nem csak azért jó, mert az elején baromi sokáig nem szólal meg senki. A kőarcú hősökkel teli film egyszerre parodizálja a western műfaját és lép túl a korábban forgatott filmeken, mert Leone tudta, amit azóta is kevesen tudnak: moziba azért megy az ember, hogy önfeledten szórakozzon.
13. Út a vadonba (Into the Wild, 2007)
Egy hihetetlen igaz történet megfilmesítése egy megnyerő, de a társadalmi kötöttségeket nehezen viselő emberről. A film egyetlen baja az, hogy hatására a néző pontosan úgy ott akar hagyni minden kötöttséget és üldözni a szabadságot, ahogyan a főhős teszi. A filmben ráadásul a sofőr, aki az életben utoljára látta a fiút, saját magát alakítja!
12. Volt egyszer egy vadnyugat (C’era una volta il West, 1968)
A westernfilmek csúcsa szintén Sergio Leone sajátos stílusában készült Ennio Morricone zseniális zenéjével. A harmonikás Charles Bronson annyira laza, hogy az már fáj, a sztori kiváló, Peter Fonda világító kék szemű főgonoszként telitalálat, és szép csaj is van benne. A szereplők mögött pedig tökéletes western-hangulat, az legelső képkockától a legutolsóig.
11. Gyalog galopp (Monty Python and the Holy Grail, 1975)
Az Arthur-mondakör hihetetlenül vicces feldolgozása a Monthy Pythontól Szent Grállal, a fekete lovaggal, aki sosem veszít, a bátor Sir Robinnal és a lovagokkal, akik azt mondják, ni. Felhőtlen szórakozás hülye angolokról, a legkevésbé sem hülye hat angoltól. És még az anarchoszindikalizmus eszmei alapjairól is többet tudunk a film után.
10. A tűz háborúja (La guerre du feu, 1982)
Az ősemberek világáról és az emberi evolúcióról méltatlanul kevés film született, és közülük toronymagasan emelkedik ki ez a francia film. A tökéletes kosztümök mellett külön szakértőik voltak az autentikus metakommunikáció megteremtésére. A sztori remekül passzol a korhoz, és rájöhetünk, hogy itt bizony egy ősi eposz eredetijével van dolgunk. És még a misszionárius póz eredetét is megismerjük.
9. Tökéletlen idők (Dazed and Confused, 1993)
Vannak emlékezetes időszakok az emberi életben, és a film ezekből kettőt is feldolgoz, nevezetesen a középiskola legelejét és legvégét. Fájó kimondani, de a megannyi később híressé vált színész közül is kiemelkedik Matthew McConaghy karaktere, akihez hasonló arcot mindannyian ismerünk. A hosszúhajú kissrác estéjéhez hasonlót pedig aki ilyen korban átél, boldognak mondhatja magát.
8. Pink Floyd: A fal (Pink Floyd The Wall, 1982)
A Roger Waters zenéje és sztorija alapján készült film tökéletesen bemutatja azt, hogy a zene (és helyenként a szürreális rajzfilmbetét) milyen kiválóan ki tudja azt fejezni, amit szavakkal elmondani nem lehet. Egy ember frusztrációinak története, egyben társadalomkritika és politikai állásfoglalás is. Az „Another Brick In The Wall” című számnál jobbat pedig elképzelni sem lehet egy szalagavatói bevonuláshoz…
7. Leon, a profi (Léon, 1994)
Egy műveletlen bérgyilkos és egy iskolakerülő kislány gyönyörű története, a legszebb gangos jelenetekkel és fantasztikus hangulatvilággal körítve. Természetesen a rendezői változatot kell megnézni, abból sokkal jobban meg lehet érteni Leon és Mathilda furcsa viszonyát. És meghalni úgy kell, ahogyan Leon teszi, kézigránáttal a kézben...
6. Elveszett jelentés (Lost in Translation, 2003)
Ehhez a filmhez tipikusan „hangulat kell”, ha azonban ez megvan, akkor hatalmasat üt. Egy nyomott történet két teljesen különböző emberről, akikben annyi a közös, hogy idegenek Japánban. A legkiválóbb szerelmesfilm nagyon átérezhető sztorival, a legjobbak viszont a szereplők apró rezdülései, a rengeteg ki nem mondott dolog, na meg a vége, amikor Bill Murray kiszáll a taxiból.
5. Mátrix (The Matrix, 1999)
Itt kifejezetten az első filmre kell gondolni, a XXI. század eddigi legszomorúbb dolgai közé tartoznak a folytatások (az építészt leszámítva). A filmben talán az a legzseniálisabb, hogy akár minden pont úgy is lehet, ahogyan az ott van. Trinity tényleg érthetetlen választás a rendezőktől, ezt leszámítva viszont kevés jobb filmet forgattak, mióta világ a világ.
4. Ponyvaregény (Pulp Fiction, 1994)
Tarantino remekműve valószínűleg generációnk legtöbbet emlegetett filmje, és ez bizony az örökkévalósághoz vezető út első lépcsője. A film maga a tökéletes mozi, minden akkor és úgy történik, hogy az élmény tökéletes legyen, minden szál önmagában is megérne egy külön filmet, így viszont egybe sűrítve rettenetesen pörgős cselekmény és egy nagyon menő film a végeredmény.
3. Brian élete (Life of Brian, 1979)
A humoros filmek koronázatlan királya tökéletesen alkalmas arra, hogy egy mondattal felmérjük, értelmes emberrel van-e dolgunk, elegendő idézni a filmből, és ha az illető nem tudja, miről van szó, mehetünk is tovább. A film jó példa arra, hogy a nevetés és a mély tartalom tökéletesen megfér egymás mellet, sőt, erősítik egymást. Ha több ilyen film lenne, jobb hely lenne ez a bolygó.
2. A keresztapa (The Godfather, 1972, 1974, 1990)
A film nem csak kiemelkedő cselekménye és egyéb rengeteg erénye miatt kerülhetett ilyen előkelő helyre, hanem azért is, mert olyat tud, amit nagyon kevés más alkotás: okosabbak leszünk tőle, hiszen az emberek pontosan olyanok, amilyennek a film lefesti őket. A két don egészen elképesztően zseniális karakter, a legjobb rendezésért járó különdíjunkat pedig Copolla simán bezsebeli az első két részért.
1. Csillagok Háborúja (Star Wars, 1977, 1980, 1983)
A valaha forgatott legnagyobb filmtrilógiát úgy kell nézni, mintha az újat le sem forgatták volna. A világ visszafordíthatatlanul megváltozott a filmek nyomán, azt pedig biztosra vesszük, hogy unokáink is egy fadarabbal fogják egymást kergetni, miközben a fénykard berregő hangját próbálják utánozni. Hatását mi sem mutatja jobban, minthogy a témában készült filmkritikának is listánkon lenne a helye, ha dokumentumfilmek is indulhattak volna.
