Kobrablog

40. A part (The Beach, 2000)

Egy csúnyán alulértékelt, ámde kiváló film, persze a társadalomtól elvonulásról és a paradicsom üldözéséről látszólag könnyű jó filmeket készíteni. A szerelmi szál mindenben stimmel, a paradicsom meg sosem az, aminek látszik, és nem klasszikus zenei aláfestésben nehéz felvenni a versenyt ezzel a filmmel.

39. Amadeus (1984)

Briliáns ötlet Mozart életét Salierin keresztül bemutatni. Persze biztos szívás lehet, ha jön valaki ennyivel jobb, és szembesít a középszerűségeddel, de azért mégis csúnya dolog így kitolni vele. Egy zseni kiváló jellemrajza, a legjobb filmzene különdíját nálunk csont nélkül Mozart kapja, és azért az sem kis elismerés, hogy a 30 Rock és a How I Met Your Mother is egy-egy epizódban megidézi a filmet.

38. Rakparton (On the Waterfront, 1954)

Az amerikai kikötők világa kemény hely, és dokkmunkásnak lenni bizony szar meló. Kivéve, ha ott van Marlon Brando, aki változatlanul nagyon laza, így még a komancs végkifejletet is megbocsájtjuk a filmnek. Az árulás is lehet helyénvaló, ha jó célból követik el, bár azt, hogy a rendező Elia Kazané az volt-e, nem merjük megítélni.

37. Száll a kakukk fészkére (One Flew Over the Cuckoo’s Nest, 1975)

Egy elmegyogyóban is vannak jó és rossz napok, előbbire viszont Jack Nicholson jelenléte a garancia. A főnővér az egyik legparább filmes gonosztevő, szegény McMurphy jól meg is szívja. A kevés olyan film egyike, amit a könyv elolvasása után közvetlenül is lehet élvezni. A lobotómiától meg félünk.

36. 300 (2006)

A legjobb film, amit háború, harcolás és heroizmus témában valaha is leforgattak. A legjobb úgy felfogni a filmet, hogy a görögök később így képzelték el a thermopülai csatát. Kerülhetett volna a film előrébb is, a sztori azonban nem tökéletes, a feleség szála helyenként kifejezetten unalmas és idegesítő. Ephialtes egy igazi kis köcsög, és a meleg Xerxész is telitalálat.

35. Macska-jaj (Crna macka, beli macor)

A cigányok ideje után Kusturica leforgatta a tökéletes cigányos filmet, mágikus realizmussal, kiváló karakterekkel és megunhatatlanul humoros jelenetekkel. A film kulturális hatását megbecsülni sem merjük, az azonban biztos, hogy a „this is the beginning of a beautiful friendship” szöveget itthon innen ismerik a legtöbben, nem a Casablancából.

34. Shop-stop (Clerks, 1994)

Kevin Smith második legjobb filmje két proli, az átlagos bolti eladó és a vérsuttyó tékás unalmasnak hitt életéről filmes mércével nulla pénzből leforgatva. Érdekes és legfőképpen vicces beszélgetések munkáról, nőkről és a Halálcsillagról. A vécében szexelős rész után pedig aki nem fordul le a székről a röhögéstől, az nézze inkább Michael Bay filmjeit.

33. Battle Royale (Batoru rowaiaru, 2000)

A japán egyenruhás középiskolásoknál nem létezik jobb alapanyag egy vérengzős mozihoz. Egy remek alapötlet végig feszített tempójú levezetése a film, amelyből sokat megtudhatunk bizalomról és barátságról. Ha van olyan középiskolai tanár Magyarországon, aki látta azt a filmet, minden bizonnyal hasonló bosszúról álmodozik magányos estéin.

32. Blöff (Snatch, 2000)

Aki a kutákat szereti, rossz ember nem lehet. Vagy esetleg mégis lehet, mint azt a filmből megtudjuk. Az illegális boksz elég kemény üzlet, csakúgy, mint a gyémántrablás. Egymáshoz lazán kapcsolódó, viszont önmagukban is hibátlan szálak jellemzik Guy Ritchie legjobb filmjét, aminek a kiváló magyar fordításából származik a közismert anuta szavunk is.

31. Apocalypto (2006)

Mielőtt Mel Gibson botrányhősködésre és főállású antiszemitizmusra adta volna a fejét, leforgatott egy kiemelkedő és autentikus indiánfilmet, ami a telepesek előtti, érintetlen korszakot mutatja be. Kevés olyan film van, aminek elhiszi az ember, hogy biztosan minden pont úgy volt, ahogy a filmben, de ennek igen. És még maják és király fekete jaguár is vannak benne.

30. A repülő tőrök klánja (Shi mian mai fu, 2004)

Egy film Kínából, ahol gyökeresen mást gondolnak a filmkészítésről, mint nyugaton, és ami olyan gyönyörű, hogy semmi mással nem kell foglalkoznia a nézőnek, csak a szebbnél szebb felvételeket néznie két órán át. Azt, hogy a kínaiak megkezdték a világ meghódítását, semmi sem mutatja meg jobban, mint hogy nem is ez a film szerepel legelőrébb a listánkon.

29. Harcosok klubja (Fight Club, 1999)

Egy elmebeteg ember logikus története, amely sötét, lehangoló és megragadó. A fogyasztói társadalomról kevés jobb kritikát mondtak el, valamint a frusztráció és az ösztönök kiélése témájában sem áll sok jobb forrás rendelkezésre ennél a filmnél. A három(?) fő karakter mind maga a tökély, a vadászösztön pedig igenis kiélhető városi környezetben is.

28. A nagy zabálás (La Grande Bouffe, 1973)

A fene se gondolná, hogy egy olasz-francia koprodukció jó lehet, és mégis. A színészek keresztnevein kívül valós jellemvonásaikat is viselő főszereplők kajálnak és kurváznak, amíg bele nem döglenek. A filmnek gusztustalannak kéne lennie, de egy pillanatra sem az, filozófiából és társadalomkritikából nincs hiány, az osztrigát pedig stopperrel időre enni elég durva dolog lehet.

27. Sin City – A bűn városa (Sin City, 2005)

A legjobb képregény-feldolgozás, egy sötét film sötét emberekről egy sötét városban. Négy különálló történet, mind remekül megrendezve és tele kiváló színészekkel. Azért Tarantino rendezése lett a legjobb. Gyönyörű operatőri munka, szép nők, ráadásul Frodó rettenetesen para elmebeteg gyilkos lett. Ez bizony egy bűnös hely, ez egy bűnös város.

26. Mementó (Memento, 2000)

Az okos film tankönyvi példája, amiben a forgatókönyv mindent visz. Briliáns ötlet hátrafelé elmesélni a cselekményt egy rövid memóriájú ember szemszögéből. Christopher Nolan bebizonyítja, hogy ha akar, nagyon tud írni és filmet rendezni is, de Carrie-Ann Moss beválogatását még neki sem nézzük el.

25. Amerikai história X (American History X, 1998)

A legjobb film nácikról, de úgy általában a rasszizmus témakörében is. Nem mondja, hogy ne csináld, nem ítélkezik, minden sablont kikerül, pusztán bemutat egy hiteles történetet egy neonáciról, aki átgondolta az életét. Mert a börtönben te vagy a néger. Edward Nortont nehéz lenne túldicsérni azért, amit itt művel, de a vén nácivezér is ott van a legjobbak között.

24. A napfény íze (Sunshine, 1999)

A családregények alapvetően jók, ennek a három nemzedék történetét feldolgozó filmnek pedig ott van a helye a Száz év magány, a Sorel-ház és az Apák könyve mellett. Az okos nagymuter meg Ralph Fiennes három karaktere egyaránt nagyon jók. Ráadásul egy nemzetközi film (ezért is került ebbe a szekcióba), ami magyarokról szól, és még híres színészek is vannak benne.

23. A gyűrűk ura (The Lord of the Rings, 2001-2003)

Nehéz dió ez a monumentális trilógia, mert szinte minden részében tökéletes megfilmesítése a történelem második legjobb könyvének. Zseniális szereplőválasztások, gyönyörű tájak és jól megoldott problémák jellemzik a filmet, ugyanakkor a könyv optimista és kedves hangulatából az első jeleneten kívül nem sokat sikerült visszaadnia. Meg ugye a könyvek szinte mindig jobbak a filmeknél…

22. Hős (Ying xiong, 2002)

A legjobb ázsiai film, ami a legjobb fényképezésért járó különdíjunkat is megkapta holtversenyben a Repülő tőrök klánjával. A harcművészeti jelentek is kimagaslóak, a császárkor erkölcseit is megismerhetjük, és még az enyhe politikai áthallások Kína egységét illetően sem zavaróak. A névtelen hősök pedig mindig is menőek voltak a történelem során, és úgy látszik, ez Kínában sincs másképp.

21. Jay és néma Bob visszavág (Jay and Silent Bob Strike Back, 2001)

A filmtörténet harmadik legjobb vígjátékát igen kevésre tartották a kritikusok, azonban ez inkább a film politikai inkorrektségének, mint alacsony színvonalának tudható be. Kevin Smith mesterművében alig van rossz poén, emlékezetes és idézhető viszont annál több. A csiklóvezér és a baribaszó mellett még sok jelenetből lehet bármikor idézni, ilyen viccesen önironikus stílusban pedig nem sok filmet forgattak.