Az alkotás a hamisítatlan kelet-európai hangulatvilágot idézi meg. Elkerülhetetlen a kérdés: vajon milyen viszonyban van egymással a három táncoló alak? A választ a középső nő balra húzó testtartása adja meg, egyúttal rávilágítva arra, hogy az idők során szinte mindig a nő választ párt a vetélkedő férfiakból. A háttér lepusztultsága egyértelmű utalás hazánk leszakadó helyzetére és nehéz anyagi viszonyaira. Az alkotást azonban a kép legérdekesebb karaktere, a fotó alján szemünkbe ötlő arc különbözteti meg a hasonló, két férfi-egy nő viszonyt bemutató képek tömkelegétől. Vajon az eredendő gonoszságot megtestesítő vasorrú bába egy modern inkarnációjával van dolgunk? Netán a mindig rosszindulatúan figyelő rendőrállam soha nem alvó szolgáját jeleníti meg, aki mintegy „kiszagolja” a rendszer ellen szót emelőket? Egy azonban biztos: az önfeledt tánc hamarosan véget ér, és ez ennek a furcsa alaknak lesz köszönhető!
