A züllött nők mindig is a fotográfusok kedvelt célpontját alkották, ez a kép azonban olyan elementáris erővel hat ma is a szemlélőre, hogy egy pillanat alatt elfeledünk mindent, amit korábban a témáról gondoltunk. A mély és elmosódott tónus, az elidegenítést szolgáló rideg és telefirkált vonatbelső mind eltörpül a szereplők megkapó testbeszédéhez képest. A bal oldali alak arcán olyan mélyen átélt undor tükröződik, a jobb oldali nő pedig olyan lemondóan szívja cigarettáját, hogy nem lehet kétségünk: "hőseink" már réges-régen lemondtak az életről. A fotós akarva-akaratlanul is felteszi a kérdést: Vajon megéri-e ezt az életformát választani? Megéri-e két végéről égetni a gyertyát, majd tizen-egynéhány évesen teljes kiábrándultsággal szemlélni a világot? Választ természetesen nem kapunk, annyit azonban elmondhatunk: a kép örök tanulságul szolgál az önpusztító életmóddal, valamint fiatalkori alkohol- és drogfogyasztással szembesülőknek.
