A mestermű a szimbolista fotográfia egyik legnagyobb alkotása, amely egyben a fotózás történetének egyik legmélyebb mondanivalóját rejti magában.
Szembeötlő és mindenki számára érthető, hogy a kép a férfi szexmunkások életét mutatja be. A hátsó alak kérdően tárja szét kezeit, mintegy azt kérdezvén az első alaktól: hova tovább? Az első alak eközben érzelemmentes arckifejezéssel félig hátra tekint, nyilvánvalóvá téve, hogy egy kiégett, álmairól rég lemondott embert látunk. Közismert, hogy a nők egyre több, tradicionálisan férfiak által betöltött munkakörben jeleskednek, de a képből világossá válik, hogy ez fordítva is igaz.
A művet tüzetesebben megvizsgálva rájöhetünk, hogy a rácsok a prostituáltak önnön korlátait jelenítik meg, amely nem engedi kitörni őket ezen erkölcstelen életvitelből. Kiváló képi megoldásként a fotós az „itt állnak letolt gatyával” szólásra játszik rá, hogy a pénztelenséget bemutassa, mint az immorális életpályához vezető egyik legfontosabb okot. A letolt nadrágok viszont egyben gúzsba is kötik a szereplőket. Bizony nem könnyű a magas életszínvonalról lemondani, így a szereplők részére nem várhatunk feloldozást.
