Első kajás posztunkban a szentendrei mexikói éttermet, a Palapát járjuk körül.
Ami legelőször szembe ötlik, az a kiváló teraszelrendezés, amit úgy alakítottak ki, hogy félig nyitott legyen, és ne legyen benne két ugyanolyan sarok. A növényzet és a berendezés tökéletesen helyhez illő, a zenész meg pontosan tudja, hogy nem metálkoncertet kell egy étteremben adni. A hangulat tehát hibátlan.
A pincérek bár érezhetően nem profik, de az elvárt szintet bőven hozzák, kifejezetten kedvesek, a pincérnő pedig vagy eredeti mexikói, vagy nem. Mindenesetre ezen kiválóan el lehet halkan vitatkozni, de megkérdezni mégiscsak ciki, mert esetleg nemet mond. (Egyszer a gyrososnál dicsértem meg egy eladót, hogy milyen jól megtanult magyarul, erre közölte, hogy Kassán született, és mindkét szülője magyar.)
A hely nem kifejezetten olcsó (előételek ezer alatt, főételek nagyrészt valamivel kétezer alatt), de legalább a köretet nem kell külön fizetni, a desszertek pedig öt-hatszáz forintból megúszhatóak. A tapasoktól nem lehet hanyatt esni, de korrektek, valamint szó (és fejvágás) nélkül adnak még kérésre pirítóst.
Ami lényeges, hogy a főételekből mind nagy adagokat adnak, és kiválóan főznek. Az alap mexikói kaják (enchilladas, tacos, fajitas, burritos) között körülbelül annyi a különbség, hogy mibe rakják vagy tekerik a zöldségeket és húst, nagy különbséget tehát nem kell várni. Nagyon okosan külön tálban adják a babpürét (ellentétben az összességében is gyengébb Iguanával), mert azt nem mindenki szereti. A köretek is hibátlanok, a pulykasteak mártásáért pedig önmagában érdemes eljönni ide. Talán desszertfronton kicsit gyengébb a választék, de a flant érdemes megkóstolni, mert (és ilyen étel nem sok van) egyre jobb lesz, ahogy eszi az ember.
A kevés negatívum közé tartozik, hogy drága a mexikói sör (990/üveg), és a vécé is egy borzasztóan kicsit helyiségbe van bezsúfolva. De legalább viszonylag tiszta.
Összegzés: 8,5/10
