Ezen mesteri alkotásokat egy prevenciós kampány ikonikus posztereinek szánták, de a kontrollcsoport eredményei olyan páni félelmet és rettegést mutattak, hogy a szervezők eltekintettek a művek közterületen való megjelenítésétől.
Az első kép az élvezetek önfeledt hajhászásáról, egy fiú „pünkösdi királyságáról” szól. Jól láthatjuk arcán az örömöt, kezeiben pedig mindazt, ami kiváltja ezt. Az asztalon hagyott üres poharak arra utalnak, hogy a fiú az alkoholfogyasztásban nem tart mértéket, így próbálja meg oldani az iskolában felgyülemlett frusztrációit. Szemében nem tükröződik már az értelem, jól láthatóan átadta magát az éj lüktetésének.
A második kép steril környezete és tökéletesen átgondolt kompozíciója mind a meghökkentést szolgálja. A fiú ugyanazt az öltözéket viseli, mint az első képen, ebből nyilvánvalóvá válik, hogy ugyanaznap készült ez a kép is. Megértjük, hogy a mű az este „végkifejletét” mutatja be. Érdemes alaposan szemügyre venni a fiú testtartását, hiszen abból válik nyilvánvalóvá, hogy az élete megborult, és a felálláshoz – a szó szoros értelmében is – segítségre van szüksége. Az illuminált és reményét vesztett tekintet, valamint azon körülmény, hogy a kapaszkodásra egyébként alkalmas végtagjait nem láthatjuk, egyaránt arra utal, hogy a fiú nem uralja a helyzetet. Érdekes színválasztás a narancssárga háttér, amely az örömöt, elragadtatást szimbolizálja. A fotó nyilvánvalóan ezen sztereotípiáinkat kérdőjelezi meg, amikor ilyen kontextusban mutatja be ezt az egyébként pozitív töltetű színt. A heraldikában ugyanakkor a narancssárga a kitartást és erőt jelképezi, amely jelentéstartalommal maradéktalanul egyetérthetünk: a fiúnak ezen erényekre mindenképpen szüksége lesz, ha ki akar mászni az általa ásott gödörből.
