Sokat hallani mostanság a filozófia egy furcsa és új keletű irányzatáról: a tasizmusról, mely nem összekeverendő F betűvel kezdődő névrokonával. Sokan ezt az életmódot - ha úgy tetszik szubkultúrát - kialakítójáról, a meleg erotikus filmgyártás koronázott rendezőjéről ítélik meg. Sokkal jobban tennék pedig, ha elvonatkoztatnának Papp Tas személyétől, és gondtalanul élveznék a szemlélet adta előnyöket.
A tasizmus esszenciája a szükségletek kielégítése és a voluntarizmus mentén keresendő. Az embert és cselekedeteit leginkább az határozza meg, épp mit kell tennie. A legfontosabb tehát, amit egy ember tehet, hogy mindenkor csakis saját elemi szükségleteivel, ezen belül is főleg az evéssel és a cigizéssel foglalkozik. E két cselekvés elsőbbséget élvez talán még a szexszel szemben is.
A tasizmus hívei furcsa gourmannok, nem csak az étkezés területén, ahol a mások által maradékként meghagyott ételek ízeit élvezik a leginkább, hanem a nemi közösülést illetően is. A teológusok úgy tartják, egy Papp Tas-i együttlét egy hosszú, szinte véget nem érő imádkozásnak felel meg. Ez a szertartás a megfigyelések alapján minimum 2 óráig tart.
Furcsa mód a szex az egyetlen terület, ahol háttérbe szorul az irányzat követőinek gyenge pszichéje, hiszen a több órás szertartáshoz hatalmas önfegyelemre van szükség, melyet a tasizmus követői általában és nagymértékben elvetnek. Ők ugyanis pillanatnyi kedvük alapján élik az életet. Világnézetük lényege, hogy elvekre csak utólag van szüksége az embernek, miután cselekedett. Akkor viszont hajlamosak akár napokat is morfondírozni, mi állt tetteik hátterében. Váltig állítják azonban, hogy nem lehet előre megalkotni elveket, hiszen csak azután biztos, hogy valami hogyan alakul, miután már megtörtént. Ezt a furcsa megfordítását az ok-okozatnak szinte csak ők képviselik még a világ szakrális közösségei közül is.
Jóllehet a tasi világnézet nélkülöz bárminemű történelmi tudást a magyarok eredetéről, vallásuk az ősmagyar hithez áll legközelebb. Érdekes módon viszont ezt a klasszikusan puritán nagy magyar szellemet stílusosan átültették a mai világba, hogy a tudomány és az általuk úgy megvetett kapitalizmus minden kényelmét és előnyét használni tudják.
Végül, de cseppet sem utolsó sorban fontos tudni, hogy a tasizmus követéséhez még pénzre sincsen szükség. Nem arról van szó, hogy a szubkultúra követői elvetnék az egységes fizetőeszköz létjogosultságát, csupán azt tartják, a szükségleteik kielégítését és testük kényeztetését nem lehet pénzben kifejezni.
De ki tudja, bármikor kedvük támadhat a pénzszerzéshez, vagy a divatos öltözködéshez, esetleg a normális időtartamú szexhez. Érdemes figyelemmel követni ennek az érdekes életmódnak az alakulását, hiszen a tasizmus szépsége, hogy az ember bármit megtehet, ha éppen ahhoz van kedve!
