60. Gattaca (1997)
Jude Law-t elég nehéz férfiként kedvelni, de ebben a filmben mégsem zavaró, sőt. Egy nyomott és ötletes science fictionnel van dolgunk, amely jó antiutópiához méltóan a mű felvet egy sor komoly dilemmát, és mellé a tökéletesség hajszolásának és a bennünk élő fasisztának is lekever egy komoly pofont. És még a címe is egy szójáték a DNS alkotóelemeinek rövidítéseiből.
59. A sebhelyesarcú (Scarface, 1983)
Al Pacino a keresztapa után ismét maffiafőnököt játszik, csak ezúttal kubait és első generációsat. Ennek megfelelően a kifinomultság nem tartozik az eszköztárába, a trófeanő és a nagy kaliberű gépfegyver viszont igen. Azt pedig, hogy a kokainbárók élete sem fenékig tejfel, már a katarzis előtt is kapizsgáljuk.
58. A Ravasz, az Agy és Két Füstölgő Puskacső (Lock, Stock and Two Smoking Barrels, 1998)
Guy Ritchie olyan egyedi filmeket tud rendezni, amiket rajta kívül jelenleg talán csak Tarantino. Nulla pénzből pontosan így kell filmet csinálni, a karakterek kiemelkedőek, a film végig vicces, a főhősért szorítunk, az angolok pedig köztudomásúan nem teljesen százasok. Az angol munkásosztály élt, él és élni fog!
57. Gladiátor (Gladiator, 2000)
Maximus! Maximus! Zeng az aréna, holott szegény csávónak kellene a császárnak lennie. Kell ennél több, hogy a rendíthetetlen gladiátornak szorítsunk? Az igaz harcos egy epikus út befejezéseként végül csak megküzd a szemét caesarral, aki állítólag a valóságban is szerette erejét az amfiteátrumban fitogtatni.
56. Mechanikus narancs (A Clockwork Orange, 1971)
Nem sok ilyen nyomasztó film való a legnagyobbak közé, de ez a Kubrick-film egyértelműen igen. Egy beteg jövőben beteg emberek beteg dolgokat művelnek, majd kitörlik egyikük agyából az erőszakra való képességet. Ezt az elsőre egyértelműen helyeselhető tettet a végére már jóval árnyaltabban látjuk, és ennél többet kevés film tud elérni.
55. A falu (The Village, 2004)
Shyamalan ezen filmje sokkal jobb, mint a túlértékelt Hatodik Érzék, mégis lehúzták a kritikusok. Rosszul tették, mert a film egy elzárt kis közösség életét remek hangulattal mutatja be, kifejezetten para, és a végén úgy vág át a palánkon, ahogyan kevés film tud a filmtörténelemben. És a pirosaktól tényleg félni kell!
54. Bombák földjén (The Hurt Locker, 2008)
Ha az adrenalin hatásairól akarunk filmet nézni (és miért is ne akarnánk?), akkor keresve sem találunk jobbat ennél a mozinál. Háborúban múlik a depresszió – szól az (igaz) mondás, de mi jön a háború után? Vásárlás a gyerekkel a szupermarketben? Az biztos, hogy kevés ember kapna a szívéhez, hogy milyen müzlit vegyen pár év bombahatástalanítás után...
53. A nagy Lebowski (The Big Lebowski, 1998)
Ha az ember el akar egy kicsit lazulni, esetleg túlpörögte magát a héten, csak meg kell néznie Lebowski történetét, és néhány napig nem lesz gondja. Vagy legalább nem fogja érdekelni. A Coen-testvérek legjobb filmje ráadásul a valaha volt egyik legjobb mellékszereplőt is felvonultatja a szociopata álzsidó Walter személyében, akinek nincsenek aggályai, ha egy Ferrarin kell példát statuálnia.
52. Elfújta a szél (Gone with the Wind, 1939)
Ha van film, amit a nagyszüleink is néztek, és az unokáink is nézni fogják, akkor ez biztosan az. Habár az első teljesen színesen forgatott filmről van szó, a mai napig abbahagyhatatlan, Scarlett története fordulatos és lebilincselő, a film pedig annyi idézettel gazdagította a közbeszédet, mint 10 másik jó film együtt sem.
51. Trója (Troy, 2004)
A film alkotói ráéreztek arra, hogy a teljes Iliász nem fér bele egy filmbe, ezért - többek között - úgy, ahogy vannak, kihagyták az isteneket a sztoriból. Meg úgy nem is lenne ma már olyan májer Akhilleusz, ha valami isten gáncsolná el folyton az ellenségeit. Kár, hogy több dolgot értelmetlenül változtattak meg a könyvből, a végeredmény azonban így is epikus lett.
50. Kapj el, ha tudsz (Catch Me If You Can, 2002)
A csalók és szélhámosok esetében mindig az az első kérdés, hogy ezt vajon hogyan hihették el nekik, és ezzel a filmmel talán egy kicsit közelebb kerülünk a válaszhoz. Leonardo diCaprio korunk egyik legnagyobb színésze, a Titanicot leszámítva szinte csak nagyon jó filmekben szerepel, itt pedig a nyomozóval macska-egér játékot játszó, megnyerő orvos-ügyvéd-pilóta-stb. svindlert hozza remekül.
49. Tizenkét dühös ember (12 Angry Man, 1957)
Ő a gyilkos. Ez egyértelmű. Legalábbis az lenne, ha Henry Fonda nem lenne az esküdtek között, akik egy izgalmas gyilkosság történetét derítik fel szépen lassan. Szinte a teljes film egy szobában játszódik, mégsem unható, a 8-as esküdt pedig maga a megtestesült értelem. Még azt is elnézzük a filmnek, hogy azért az ítélethozatalkor elég ritkán derülnek ki a tényállás részletei.
48. Nagymenők (Goodfellas, 1990)
Vannak emberek, akik gyermekkoruktól fogva tudatosan gengszterek akarnak lenni, és a film kiválóan bemutatja, hogy ez a foglalkozás sem különbözik annyira a többitől, és hogy a bűnözőknek is megvannak a napi kis örömeik és bánataik. Azt a tévhitet viszont kíméletlenül lerombolja, hogy a maffiát kötik a belső morális szabályaik. Joe Pesci pedig zseniális kis pitbullként.
47. Délidő (High Noon, 1952)
Egy western, ami nem is annyira western. A kvékerekkel köztudomásúan vigyázni kell, Grace Kelly meg amúgy is beton jó csaj volt. A gyávaság és nemtörődömség problémája végigkíséri a filmet, de egy igaz marsallt nem olyan egyszerű lenyomni. Tanulság: ha megmentetted a várost, dobd a földre a jelvényedet. Mert az menő.
46. Ben Hur (1959)
Az ókori Róma tele volt meglepetésekkel, de legalább a társadalmi mobilitás megvolt, mint az a zsidó herceg történetéből kiviláglik. Barátokból lesznek a legádázabb ellenségek, ezért Jézus kortársa végigjárja a poklot, hogy bosszút álljon a szemét Messalán. Egy fogatverseny meg sokkal, de sokkal jobb, mint egy béna autóverseny!
45. Egy makulátlan elme örök ragyogása (Eternal Sunshine of the Spotless Mind, 2004)
A romantikát és a sci-fit még soha senkinek sem sikerül ilyen jó filmmé összegyúrnia, és Jim Carrey sem grimaszol végre egyet sem. Kate Winslet pedig olyan szinten hozza a borzalmas hajú csajt, hogy le a kalappal. Egy okos film szép képekkel és szerethető szereplőkkel. A dokit meg aki nem sajnálja, annak kőből van a szíve.
44. Gran Torino (2008)
Clint Eatwood menő. Aki ezt korábban nem tudta volna, az megbizonyosodhat róla e film segítségével, amit ő rendezett, és ő is a főszereplő. Kevesen tudnak ilyen mogorva fejet vágni, és egyszerre ilyen jó filmet forgatni a rasszizmusról és erkölcsökről. A Ford gyárban dolgozók kasztja pedig közvetlenül a lakókocsisok mellé soroltatik.
43. Isten városa (Cidade de deus, 2002)
Meglepő tény, de a brazilok is tudnak jó filmet csinálni. Durva mese egy Sin City jellegű városról, ami nem is mese, hanem igaz történet. A szervezett bűnözés már a fiatalkorúak kezében van, a drogdílerek életútja eleve elrendeltebb, mint egy Bárándy gyereké, és Lil Zé van olyan para nagyfőnök, hogy Szicília donjai megirigyilhetik.
42. A majmok bolygója (Planet of the Apes, 1968)
A folytatásokról és remake-ekről nagyvonalúan inkább feledkezzünk meg, és élvezzük önmagában ezt a remek sztorit a majmok uralmáról! Milyen is lenne, ha minket mutogatnának ketrecben? Még szerencse, hogy vannak kedves csimpánzok is. A kidőlt Szabadság-szobros jelenetnek pedig a legnagyobbak között van a helye.
41. Farkasokkal táncoló (Dances with Wolves, 1990)
Westernt ugyebár vasárnap délután kell nézni, amikor már az is jó, ha egy szép tájat bámul percekig az ember. Az azonban ilyenkor is felháborító, ha indiánokat mészárolnak az aránytalan technológiai fölényben lévő fehérek. Kevin Costner legalább egy szép emléket állít a történelem egyik nagy szemétségének, ezért megérdemelte a tiszteletbeli sziú státuszt, amit tényleg megkapott a film után.
