Kobrablog

Az alábbi lista a valaha készült 100 legjobb filmet tartalmazza, objektív és szubjektív szempontok egybevetésével.

A lista két alapvetésben tér el a legtöbb legjobb filmes felsorolástól. Az egyik, hogy nem jelent előnyt egy filmnek, ha régen készült, valamint ha „fontos” a film. Természetesen amikor az ember egy filmet néz, figyelembe veszi,  hogy az mikor és milyen körülmények között készült, de egyetlen filmet sem tesz élvezhetővé a filmtörténeti jelentőség vagy néhány forradalmian új megoldás. Ne keressen tehát itt senki olyan, középszerűnél kicsit jobb filmeket, mint az Aranypolgár vagy a Casablanca. A bennünk rejtőző kultúrsznobot természetesen nehéz teljesen kiirtani, de módszeres munkával minimálisra lehet szorítani. Az pedig, hogy egy filmet a legtöbben felsztárolnak, végképp nem ok a listára kerülésre, így például A Rettenthetetlennek esélye sem volt  ide kerülnie.

A másik eltérés, hogy a többrészes filmek, amelyek szoros összefüggésben egy előre megkonstruált cselekményt mesélnek el, egy filmként szerepelnek. Külön filmként szerepelnek viszont az ötletszerű vagy egymáshoz szorosan nem kapcsolódó folytatások.

A legjobb magyar és animációs filmek külön listán fognak szerepelni.

Az élet túl rövid ahhoz, hogy szar filmeket nézzünk, így aztán akinek filmeket van kedve nézni, leginkább ezeket a filmeket nézze meg!

A lista kattintás után!

100. Tőzsdecápák (Wall Street, 1987)

Jack Donaghy után menőségben közvetlenül Gordon Gekko jön. Michael Douglas nélkül a film vélhetően a B-kategóriában ragadt volna, de az alakítása minden filmes gonoszok egyik legmenőbbjét hozta létre. A nadrágtartója meg kell! Továbbá megtudhatjuk minden kommunista sallangtól mentesen, hogy a tőzsde világa már 87-ben is a gonosz spekuláció birodalma volt, és hogy Charlie Sheent nem mindig a tigrisvér-ivás miatt ismerte a világ.

99  99. Pop, csajok satöbbi (High Fidelity, 2000)

  Woody Allen filmjeit azért érdemes nézni (már ha egyáltalán érdemes), hogy olyan filmszereplőket láthassunk, akik úgy viselkednek, mintha nem lennének filmszereplők. Stephen Drears legjobb filmje ugyanezt tudja, csak jobban. John Cusackről elhisszük, hogy lakhatna a szomszédban is, és simán járhatna a dán csajjal, bár biztosan utálnánk érte. Vicces, kicsit romantikus és legfőképpen érdekes film egy zenebuziról, akinek valamiért sok jó nője volt.

98. Képtelen képregény (Chasing Amy, 1997)

Kevin Smith harmadik legjobb filmje, és van benne Jay és Néma Bob. Ez utóbbi már önmagában elég lenne egy jó filmhez (ld. Mallrats), de ebben a filmben még a szerelmi szál is izgalmas, Jason Lee egészen király, a leszbi csaj meg nyilván mindenkinek kéne. Smith univerzumából pedig értelmes ember minden filmet megnéz. Rendben, a Dogmát ki lehet hagyni.

97. A vágy villamosa (A Streetcar Named Desire, 1951)

Marlon Brando minden idők egyik legnagyobb színésze. Az atlétatrikó e film nélkül feleannyira sem lenne májer, a női picsogás elviseléséhez pedig jól jön néha Brando viselkedésmintája. Látszik, hogy színdarabra írták a művet, de ennél a filmnél nem zavaró, a végső hisztijelenet pedig egészen kiváló.

96. Az utolsó éjjel (25th Hour, 2002)

Gondolkoztál már azon, hogy milyen szar lehet a tudat, hogy holnap jó hosszú időre börtönbe kell menned? Ha igen, ha nem, ebből a filmből megtudhatod, meg azt is, hogy egy jó utolsó estének hogyan is kell kinéznie. Közben marad ideje a filmnek a tanárok örök problémáját is boncolgatni, nevezetesen azt, hogy mennyire etikus szexelni a kis ribikkel a suliból.

95. Taxisofőr (Taxi Driver, 1976)

A hősöket az antihősöktől bizony elég kevés választja el. Külön dicséretet érdemel a film a végig sötét és megkapó hangulatért, az elgondolkodtatóan nyitva hagyott végkifejletért és Robert De Niróért. Csajozni pedig úgy kell, ahogyan azt Travis csinálja (a pornómozit leszámítva).

94. Amikor a farok csóválja… (Wag the Dog, 1997)

A film kiválóan megragadja az utolsó olyan időszakot a történelemből, amikor tévé már volt, de internet még nem. A politikát bizony gyakran PR-osok irányítják, és úgy látszik, néha még a zenevilágot is! Mark Knopfler kiváló zenéje és Robert de Niro, valamint Dustin Hoffman nagy alakítása a százba kerüléshez elég volt, az összecsapott végkifejlet viszont a jobb helyezés útjába állt.

93. Szédülés (Vertigo, 1958)

Hitchcock még olyan unalmas témákból is jó filmet tudott forgatni, mint a tériszony. A főszereplő James Stewart pedig a filmsztárság mellett tábornok is volt, ami igen menő dolog. Kim Novak jó csaj, a sztori pedig egy nyomozás érdekes és hangulatos története, szép csavarral a végén.

92. Alkonyattól pirkadatig (From Dusk Till Dawn, 1996)

Kevés olyan film van, aminek ilyen éles ellentét lenne a két fele között. A film első felében visszafogott tarantinós poénok (a forgatókönyvet ő írta) uralkodnak, a második felében pedig vicces vámpíros mészárlás. A lakókocsisok büszke kasztját pedig sehonnan sem ismerhetjük meg jobban, mint ebből a filmből.

91. Oldboy (2003)

Mint az köztudott, Kelet-Ázsiában frusztrált emberek élnek, akik elfojtott agressziójukat különböző, a fehér ember számára elképzelhetetlen dolgokban élik ki. Például tizenöt évre bezárnak egy másik sárgát egy szobába, és még azt sem mondják meg neki, hogy miért tették ezt. Vagy szintén indokolás nélkül kiengedik őt onnan. A sort hosszasan lehetne folytatni, a film agresszív, elvetemült, nyomasztó és nagyon érdekes sztorit mesél el brutális katarzissal a végén.

90. Dogville – A menedék (Dogville, 2003)

Borzalmasan nyomasztó tanmese, amelyből többek között megtudhatjuk, hogy aki gyökértelen, az kiszolgáltatott, az emberek eredendően gonoszak, valamint hogy az igazságos bosszúnak igenis helye van az emberi lélekben. Egy film pedig nem attól jó, hogy sokat költenek díszletre meg vizuális effektekre, hanem a történettől és az átélhetőségtől. Ez utóbbiakban a film nem szenved hiányt. Azért fel kell készülni, hogy a végére rosszkedvűek leszünk.

89. Psycho (1960)

Hitchcock legjobb filmje, és a közhiedelemmel ellentétben nem horror. Lehet viszont, hogy 1960-ban még féltek a híres zuhanyzós jelenetnél, de ezt ma már nehéz elképzelni. A film mindemellett a pszichológiai thrillerek egyik legjobbja, Norman Bates pedig anyakomplexusával minden sorozatgyilkosok archetípusává vált. A főszereplőt meg a film felénél megölik, aminél váratlanabbat elég nehéz egy filmesnek húznia.

88. Hotel Ruanda (Hotel Rwanda, 2004)

Négerek irtanak négereket. Ha már kikérted a kávédat, elgondolkozol azon, hogy milyen rettenetesen keveset tudsz Afrikáról, hát a hutukról és a tuszikról. Pedig nem utálják egymást kevésbé, mint a szerbek és a horvátok, népirtás idején pedig a tennivaló évszázadok óta változatlan: minél több embert a padlásra/pincébe (esetleg hotelbe) vinni, és megpróbálni túlélni, az ENSZ úgysem segít.

87. 12 majom (Twelve Monkeys, 1995)

Bár a sztori megértéséhez elsőre koncentrálni kell, a hangulat- és látványvilág kárpótol a szellemi erőfeszítésért. Bratt Pitt zseniális az őrült(?) szerepében, a posztapokaliptikus filmek meg ugyebár eleve előnyből indulnak. A film nagyon ügyesen rakja össze az elszórt információmorzsákat egésszé, a végeredmény pedig jó sci-fi lett.

86. A mások élete (Das Leben der Anderen, 2006)

Az ember mindig meglepődik azon, ha egy német film jó, de ettől a kelet-német történettől ezt nem lehet elvitatni. Mert bizony egy diktatúrát kiszolgálni csúnya dolog, a Stasinak dolgozni meg még csúnyább. A diktatúrák szörnyűségét mindig egyéneken keresztül lehet a legjobban bemutatni, és a kommunista titkosszolgálatok témája még mindig aktuális.

85. A vörös sárkány (Red Dragon, 2002)

Hannibal Lecter! Ralph Fiennes mint őrült gonosztevő! Remek áthallások a már említett Psychóra! A film egy remek thriller, a Hannibal-sorozat harmadik darabja, amely a korábbi darabok előzményét meséli el; a szuperintelligens kannibál itt kerül börtönbe, és természetesen hajlandó egy kicsit segíteni az elfogójának a következő nyomozásában.

84. Ragyogás (The Shining, 1980)

Egy horrorfilm, amiben nincs sötét. Már csak ezért is érdemes megnézni, de a Stephen King regénye alapján készült film az egyetlen olyan, amelyben ratrakkal nyomatják felfelé éjjel a hegyen, a rolleres kisfiú és a titkos szoba pedig tényleg para egy kicsit. Jack Nicholson meg grimaszolni is tud.

83. Óz, a csodák csodája (The Wizard of Oz, 1939)

Listánk holtversenyben legrégebbi filmje egy fantasy film, amit még ma is jó megnézni. Azon igen ritka musicalek egyike, ahol nem őrül meg az ember a második idegesítő betétdalnál. A sárga köves úttól a különböző jellemgyengeségek bemutatásán át az illúziókra épülő hatalomgyakorlásig sok témát érint a film, és akkor még a lehetséges politikai értelmezésekbe bele sem mentünk.

82. Az Élet Szép (La vita é bella, 1997)

A legjobb holokausztfilm, bőven veri a Schindler listáját. Titka a klisék kerülésében rejlik, meg abban, hogy jókor adagolt humorral tudja szemlélni a történéseket. Mégis, mennyire király rész az, amikor az apuka lefordítja a „játékszabályokat”? Az amerikai tankos jelenet pedig az egyik legszebb befejezés, amit valaha filmre vittek.

81. Good Will Hunting (1997)

Kiváló mese egy zseniális proletárról, aki vihetné valamire, csak ahhoz le kéne vetkőznie a lelke mélyét kitöltő suttyóságát. Van benne persze csaj, aki motiválja, de a legjobb részek a pszichológushoz köthetőek, akivel egymást szívatják, és közben együtt fejlődnek. Amikor meg Matt Damon leoltja az idézgető okostojást a bárban, azért még egy negyed Bourne-filmet is meg tudnánk bocsájtani neki.